Vágyom rá, hogy megérints,
Hogy tested hozzáérjen testemhez.
Vágyom arra, hogy mélyen a szemembe nézz,
Hogy éreztesd, hogy szeretsz.

Vágyom az érintésedre, a suttogásodra,
Hogy mondd, súgd a fülembe,
Hogy vágysz rám, minden szavamra,
Vágysz a testem érintésére.

Mint egy kislány éhes lelkét,
Teletápláld minden szép szóval,
Sok szeretettel, s a testét,
Simogasd, hogy érezze, itt vagy.

Simítsd meg a hajam, bújj hozzám,
Súgd a fülembe, hogy vigyázol rám!
Rám és a kis lelkemre, ami most sír,
Hogy nem lehetsz vele, s nem érti, miért.

Elképzelnék egy másik életet is veled,
Elképzelem, hogy te szeretsz engem.
Hogy veled élnék, csókolom a szád,
S hogy te altatsz el esténként már.

Szenvedek… Tudom, hogy el kell hagynom téged…
Tudom, hogy ábrándokkal élni nem lehet…
Tudom, hogy fontos vagy nekem,
De nem tehetem ezt meg, hát elmegyek…

Elmegyek, mert szörnyen szenvedek…
Hogy ezt csinálom az életemmel.
Soha többé nem leszek boldog már…
Nem szállhatok szabadon, mint a madár…

Nem szárnyalhatok veled messze földekre,
Nem ölelhetlek át, s nem érinthetlek meg.
Pedig ez lenne most minden vágyam,
Mégis el kell mennem, hogy ne láthassalak.

Gyötrődöm. Fáj a szívem, nem hittem, hogy ez lesz velem.
Nem hittem, hogy így megszerethetlek egyszer.
Mindig azt várom, hogy gyere hozzám,
Várom, hogy felbukkanj valahol az utcán.

Nem bírom ezt, minden nap könnyeket ejtek,
Mert hiányzol, s nem tudom, mit tegyek.
Lehet, hogy erkölcstelen vagyok, de már tudom,
A szívemnek egyszerűen nem parancsolhatok.

De közben nem akarlak elveszíteni,
Nem akarok miattad minden nap sírni.
Nem akarom ezt tenni azokkal, akik szeretnek,
Nem akarok így élni, gyötrelmekkel!

Lehet, hogy tényleg le kell mondanom rólad,
Még ha tudom is, hogy szenvedni fogok miattad.
Bárcsak megkönnyítené valaki a döntésem,
Bárcsak lenne valaki, aki segíthetne nekem.

De nincs senki és egyedül vagyok.
Az érzelmeimmel, a bánatommal maradok.
Bárcsak itt lennél és megölelnél, csókot adnál arcomra,
És mondanád azt, hogy nincsen semmi baj…

De nem vagy itt, hogy enyhítsd fájdalmam…
Nem vagy itt, s talán nem is leszel soha.
És én elmegyek. Érzelmeimmel… itt hagyok mindent,
S elhagyom mindazt, mit szerethetnék, az életemet…