szabadosreka.hu

Végtelen folyó

Tizenhat éve annak, hogy megismertelek.
Tizenhat éve annak, hogy csókot kaptam tőled.
Te voltál az első, kit szerettem,
Te voltál az első jó élményem.

Azóta is ott voltál az árnyékban.
Azóta is láttalak itt-ott magányosan.
Azóta felnőttünk, s családunk lett,
Azóta is őrzök minden szép emléket.

Ezután mindig jobban őrzök minden percet,
Mit gyerekkoromban veled töltöttem.
Mindent, amit veled átélhettem,
Őrzök mindent, benn a szívemben.

Nem tévednek azok, akik azt mondják,
Igenis egy egyéniség voltál.
Szeretted a helyet, ahol éltünk,
S itt haltál meg közöttünk.

Ott mentél el, ahová mindig is tartoztál.
Elsodort a folyó, melyhez mindig ragaszkodtál.
Ahol annyit játszottunk, korcsolyáztunk,
Ahol minden egy szép élmény volt nekünk.

Elmentél, 27 évesen… oly fiatalon,
Tizenhat éve, nem gondoltam volna, hogy így eltávozol.
Olyan, mintha még mindig élnél,
Mintha őriznéd ezt az életet, az életünket élnéd.

Mintha néznél minket onnan fentről,
A mennyországból, hiszen hiába voltál rossz,
A szíved igenis büszke és jó volt,
Hiszen te adtad nekem az első csókot.

Nem hittem volna, hogy ennyit sírok miattad,
Hogy a lelkem ennyire fájni fog hiányod miatt.

Az utolsó találkozásunknál, amikor futottam,
Nevettél ugyanúgy rám, mint gyerekkoromban.
Ugyanazt a mosolyt látom mindig az arcodon,
Ugyanazt a jó embert látom minden alkonyon.

Nehéz szabadulni az emlékektől, egyre jobban gyötörnek,
Annyira boldog voltam, hogy megismerhettelek.
Soha nem fogom elfelejteni, hogy fogtad kezem,
Hogy vigyáztál tám, s szerettél egyszer engem…

2011-07-05       L.R. 1983.10.16-2011.07.01.

Miranda cica

Kedves cicám voltál, Mirandám,
Mindig nagyon sokat nyávogtál.
Kerested mindig szeretetem,
Mindig ott voltál mellettem.

Bújtál hozzám, doromboltál sokat,
Félve néztél mindenkire, ki maradt
nálunk, hirtelen haraggal támadtál
mindenkit, ki idegenként lépett be hozzánk.

De kedves voltál, s gyönyörű kék szemeid voltak,
Puha bársonyos bundád megnyugtatott minden nap.
Szerettelek nagyon, pároddal együtt,
Vártatok mindig, örültetek nekem együtt.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmész,
A betegség legyőzött, most már te is elmentél.
Sokat szenvedtél a fájdalomtól, s hogy egyedül vagy,
Nem bírtad cicapárod hiányát, úgy érezted, magányos vagy.

Talán ezért mentél el te is ilyen hamar,
Tekinteted nem felejtem el az életben soha.
Hiányzol, nélküled üres a lakás…
Nincs, ki minket várjon már.

Azt hittem, még pár évig itt leszel majd,
De csak pár hónap volt, hogy itt maradj.
Elmentél, s most már pároddal vagy fenn az égben.
Talán ő siettetett ennyire téged,

Hogy fenn legyetek már újra együtt,
Már biztos hiányoztál neki, félt egyedül,
Most már örökké veled lehet, s vigyáztok ránk,
Néztek fentről minket, gazdáitokat, a legszebb cicák.

2011-06-03

Amit Isten ad...

Amit Isten ad, azt el is veheti,
Így szól a mondás, mindenki ismeri.
Most adott nekem egy életet,
Amit hat hét után el is vett.

Hagyta, hogy örüljek egy pillanatig,
Tervezzem a jövőt, az utat egy célig.
De csak pár hetet adott, s reményt,
Hogy érezzem egy új gyermeki élet ízét.

Majd úgy döntött, mégse adja őt nekem,
S nem tudom, miért… miért vette el ezt az életet.
Talán nekem volt valami bűnöm?
Hogy nem hagyta, hogy ő felnőjön?

Hiszen mindenkin csak segítettem,
Állandóan más problémáját hallgattam meg.
Talán ez volt az oka mindennek,
Hogy ezentúl csak magammal törődjek.

Nem akarom fájdalmam mutatni senkinek.
De miért ne mutassam? Miért ne tudja senki sem?
Hogy ez mennyire fáj nekem…
Hogy elveszítettem egy életet…

Mindenkinek a problémájával én törődtem,
Az enyémmel nem foglalkozott senki sem.
Mindenkin segítettem, ahogy csak tudtam,
De az én gondjaimat egyedül megoldhattam…

Senki nem segített. Egyedül voltam,
A kórházba is biciklivel jártam.
Nem vitt senki, nem hozott haza senki.
Nem volt más velem, csak a fájdalom, a kín.

A kórház folyosóján egyedül sírtam.
Nem vigasztalt ember, csak a csupasz falak…
Kezem nem fogja, kitől vártam,
Nem simogatott vigasztalóan…

Pedig ő adta meg a pillanat örömét,
Ő döntött úgy, mégis elveszi egy ember életét.
De nem vigasztalt azért, mert veszteséget okozott…
Könnyeim nem törli le senki, csak zokogni tudok…

2012-05-12

Ramszesz cicám


Majdnem nyolcéves voltam,
Mikor megszülettél, s hozzánk kerültél.
Egy doromboló kiscica,
Bújtál hozzám, ölemben heverésztél.

Ragyogó sárga szemeddel meredtél rám,
Kérlelve tekintettél szemembe,
Hogy tápláljalak, s cserébe doromboltál,
Ahogy szerettél, úgy szerettelek.

Imádtam simogatni puha bundád,
Imádtam, mikor jöttél hozzám,
Mikor játszottunk s hangosan doromboltál,
Mikor sírtam, te bújtál hozzám.

Vigasztaltál mindig, ha szomorú voltam,
Játszottál velem, ha boldog voltam.
Mikor hazaértem, te fogadtál engem halkan,
Megölelhettelek akkor, amikor akartam.

Nagyon szerettelek kiscicám!
Nagy lelked volt, különb, mint egy emberé.
Sose felejtem el, mikor hozzám bújtál,
Bárki másnál jobban szerettél.

Gyerekkorom óta te voltál a hercegem,
Ha ember lettél volna,
Te lettél volna, ki engem örökké szerethet,
Ki nekem súghat szép szavakat.

Eltelt 18 év, mily gyorsan és hirtelen,
Elmentél, s nem vittél magaddal.
De talán egyszer ott fenn újra megölelhetlek,
Újra találkozhatunk majd.

2011-01-17

Yoz

Volt egy srác, kit úgy hívtak: Yoz.
Gyönyörű, mosolygós szeme volt.
Egymás mellett ültünk az iskolapadban,
Közös témánk is megvolt: guppik, a halak.

Csendes fiú volt, egyedi stílussal,
Szerette a zenét, a tetoválásokat.
Én mégsem ismertem igazán,
Mintha már akkor tudta volna, mi vár rá.

Sajnos ő már nincs többé…
24 éves volt, mikor Isten úgy döntött: élete már az övé.
De nyugtat a tudat, hogy tartalmasan élt.
Látta Angliát, Párizst, elért minden célt.

Mégis: mily rövid 24 év, hihetetlen,
Az ember épphogy megszülethetett,
Máris életét vették,
Máris eltemették.

Kedves Yozie! Nagyon sajnálom, hogy elmentél.
Hű padtársamként rád emlékezek örökké!
Emlékszem, adtál nekem játéklepkéket,
Mert mindig láttad, könyvembe rajzoltam őket.

Emlékszem illatodra, és talán furcsa,
Hogy mi mindenre emlékszik ilyenkor az emberi agy.
Most minden emlékem elevenné vált,
Minden képet látok magam előtt szállni.

Nagyon kevés 24 év! Nagyon kevés!
Az ember bele se mer gondolni, olyan kevés.
Legszörnyűbb dolog a világon, fiatalon elmenni,
Felfoghatatlan, milyen keveset hagyott téged Isten élni.

Szomorú lett ez az október.
Szomorú ősz, mert elment egy jó ember.
Egy fiú, ki mindig jó volt.
S tehetséges, kedves, minden, ami jó.

Sok ember fájdalmat érez most s ürességet,
Nyomorúságot, fájdalmas tekinteteket érez.
Majd utolsó találkozásunkkor, ha elered az eső,
Sír majd az ég is, s sírni fog majd minden nő,

S minden férfi, ki téged szeretett,
Hagyjuk majd élni az érzelmeket.
Elbúcsúzunk majd tőled, most már végleg,
Elköszönünk tőled, hadd menj az égbe!

2010-10-26

Üresedő falak

Már elkezdtem csomagolni.
Napok vannak hátra,
S mindannyian el fogunk menni,
Egy másik házba, másik lakásba.

Szerettem itt lakni.
A szélfúvás messziről hallatszott,
Zörgette a fák ágait,
De nem tört át ezen az ablakon.

Friss levegő illata áradt be hozzánk,
A szoba szép fényes volt,
Világos falak mosolyogtak ránk,
Itt minden csendes volt.

Babám néha megtörte a csendet,
Volt, ki haragudott is érte,
Ennek ellenére szerettem itt minden szépet,
A padlót, a falakat, a mennyezetet.

Olykor beszéltek hozzám.
Nyugtattak, ha sírtam.
Örömömben táncoltak velem,
Minden csendes hajnal.

Itt fogant meg édes lányunk is,
Ezen a négy fal között,
Vele kinőttük sajnos az otthont,
Így új otthont kellett keresnünk.

Hiányozni fog nagyon.
Az ablak, az ajtó, a szekrény.
Hiányoznak a kiabálások,
Minden lakó, minden lény.

Már csak pár hét, és elmegyünk,
Még szépen állnak a bútorok,
De már a képek nincsenek a helyükön.
Már elraktam pár dolgot.

Kezdenek üresek lenni ezek a szép falak,
Kezd kicsit nyomasztó lenni.
Elszáll minden szép gondolat,
S már most kezd hiányozni.

Kicsit visszamegyünk a múltba,
Visszamegyünk oda, ahol eddig laktam,
És tudom, jó lesz ott is minden gondolat,
Közel lesz minden, ami itt távol maradt.

Ezért nem félek elmenni,
Mert talán ott is jó lesz.
De szerettem nagyon itt lenni,
Itt lakni, itt enni, szerettem.

Szerettem itt játszani gyermekemmel,
Szerelmeskedni édes szerelmemmel.
Szerettem itt főzni, takarítani lelkesen,
Szerettem itt élni csodás életem.

 

Újabb bejegyzések → Home ← Korábbi bejegyzések