A saját példámból kiindulva, kicsit írnék az inzulinrezisztenciáról. Mint már a történetemben említettem, a terhesség alatt és azóta is, rengeteget küzdöttem az alacsony vércukorszinttel. Egy ördögi körbe estem, ugyanis akárhányszor lesett a vércukrom, rögtön magas cukortartalmú és szénhidráttartalmú ételekhez nyúltam, ami vércukor-emelkedést, majd vércukoresést okozott. Akkor még a terhességnek és a hormonoknak tudtam be mindent, később derült ki, hogy ez egy szénhidrát-anyagcsere betegség. A magas vércukorszintre a hasnyálmirigy magasabb inzulinszinttel válaszolt, ami vércukor-esést eredményez. Ez pedig a helytelen táplálkozás és életmód következménye.

A kórház dietetikusa 180 g szénhidrátra készített étrendet nyomott a kezembe. Ki is próbáltam, viszont rájöttem, hogy a teljes kiörlésű pékáruk, korpás zsemlék ugyanúgy felviszik a vércukorszintet, csupán annyi a különbség, hogy lassabban szívódnak fel, tovább tart a jóllakottság érzés.

Személy szerint inkább a Norbi update-es pékárukat ajánlanám, ugyanis sokkal kevesebb bennük a szénhidrát mennyisége, ezáltal nem emeli meg jelentősen a vércukor-szintet és hosszantartó jóllakottság-érzést biztosít. Az édesanyám is ugyanezt tapasztalta. Persze, az orvosok kitartóak a bolti teljes kiörlésű, ill. rozskenyerek mellett. Csakhogy azokban rejtett cukor is van, ami ugyanúgy megbetegít minket.

És most jöjjön egy kis olvasnivaló az inzulinrezisztenciáról:


Az inzulinrezisztencia okai

A probléma oka az, hogy a sejtek inzulinreceptorai nem jól alakulnak ki, illetve nem működnek megfelelően. Ennek hátterében genetikai hajlam is meghúzódhat, az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét mindenképpen növeli, ha családon belül előfordult már 2-es típusú cukorbetegség. Emellett a mozgásszegény életmód és gyorséttermi koszt is emeli a kockázatot. Ugyancsak fokozhatja a veszélyt az, ha nem megfelelő a szervezet D-vitamin-ellátottsága.

Növelhetik a probléma megjelenésének esélyét a különböző gyomor- és bélrendszeri, emésztőszervi problémák, a pajzsmirigy-alulműködés, a tejcukor- és a gluténérzékenység, azaz minden olyan tényező, amely kapcsolatba kerülhet a szénhidrát-anyagcserével, és amely többletterhet róhat a sejtműködésre, a sejtek receptoraira.


Inzulinrezisztenciára inkább más betegségek, rendellenességek tünetei miatt kezdenek gyanakodni az orvosok.

A leggyakoribb ilyen probléma a menstruációs zavar, a policisztás ovárium szindróma, a meddőség és a túlsúly, azon belül is az alma típusú elhízás, azaz az úszógumiszerű zsírpárnák megjelenése.

Ugyancsak utalhat inzulinrezisztenciára az erős szőrnövekedés, mellette padig a depresszió és a fáradtság is, valamint az, hogy az érintett nem tudja kialudni magát, rossz a közérzete és belső nyugtalanság lesz úrrá rajta. Tünet lehet emellett a hajhullás is, amely miatt sok egyéb betegség mellett az inzulinrezisztenciának is fontos szimptómája lehet.

 

Az inzulinrezisztencia diagnózisa

Maga a diagnózis cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során a laborban nem csupán a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is. Ehhez alapértékként mindig megnézik a vér éhgyomri cukor- és inzulinszintjét, majd ezt követően 75 gramm, vízben oldott szőlőcukrot itatnak a pácienssel. Ezután több ponton - például a harmincadik, hatvanadik, százhuszadik percben - újra megmérik a vércukorszintet, és vele együtt az inzulinszintet. Ennek eredményeként az orvos két grafikont kap: az egyik a cukorszintet, a másik az inzulinszintet mutatja. Ebből az úgynevezett HOMA-index alapján tudják meghatározni az orvosok azt, hogy a páciens inzulinrezisztens-e. (Maga az index az éhgyomi vércukor és az éhgyomi inzulin szorzatából számolandó, úgy, hogy ezt a szorzatot elosztják 22,5-del.) Inzulinrezisztencia-hajlamra az utalhat, ha ez az index 2 fölött van, ha pedig az az érték meghaladja a 4-et, már inzulinrezisztenciáról van szó. A gyakorló orvosok emellett persze más arányokat is néznek a diagnózis felállításakor, de a legfőbb mutató mindenképpen a HOMA-index.

 

Az inzulinrezisztencia kórlefolyása

Ha az érintett az inzulinrezisztencia megjelenése után nem figyel életmódjára, akkor az évek előrehaladtával nagy eséllyel 2-es típusú cukorbeteggé válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető 10-15 év elteltével több mint 50 százalékos eséllyel diabéteszes lesz.

A többletinzulin nem csak mint vércukorszint-szabályozó hormon okoz problémát a szervezetben, hanem mint stresszhormon is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az inzulin mint általános stresszhormon végigfut az egész szervezeten, stresszválaszt váltva ki ezzel.

 

Az inzulinrezisztencia kezelése

A kezelés legfőbb eleme a helyes életmód-program - hogy az érintett rendszeresen sportoljon -, a mozgás ugyanis nagyon fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében. Emellett oda kell figyelni az étkezésre is, főleg annak cukortartalmára. Érdemes például kerülni a cukrozott és a fehér liszttel készülő élelmiszereket, illetve figyelni arra, hogy étrendünket közelítsük a cukorbetegek diétájához. Fontos a napi legalább négy-ötszöri étkezés.

Ha az életmódváltás nem hoz eredményt, gyógyszerrel (általában metformin-hidroklorid hatóanyagú készítménnyel) is segíthető az inzulinszint beállítása. Ez később persze akár el is hagyható, de csak akkor, ha az életmódváltással végül sikerül beállítani a megfelelő inzulinértéket.

 

Az inzulinrezisztencia gyógyulási esélyei

Megfelelő kezelés, azaz életmódváltás esetén igen jók, megközelítőleg 70-80 százalékosak a gyógyulási esélyek. Ám a hajlam ilyenkor sem szűnik meg. Tudni kell azt is, hogy az azonnali gyógyulás gyakorlatilag elképzelhetetlen, javulás ugyanis csak akkor várható, ha valaki hosszútávon, azaz legalább fél-egy éven keresztül figyel táplálkozására, és a testmozgást sem hanyagolja el. Ellenkező esetben a probléma nem múlik el, és komolyabb betegség - 2-es típusú diabétesz - is kialakulhat.