Az én világom senki nem érti,
És nem értem, hogy miért van ez így.
Pedig oly csodálatos ott élni,
Az én világomban boldognak lenni.

Az én világom minden tárgya rózsaszín,
A virágokat fénylő nap süti.
A szél ott soha nem süvít,
Nagy boldogság e világban élni.

Soha nincs gond és probléma,
Csak szerelem van és fényes éjszaka.
Csillagok ragyogják az eget és tavasszal
Lelkesen süti a rétet a nap.

De néha a napsugarak eltűnnek,
S jön a sötétség, minden megremeg.
Olykor azt hiszem, egyedül élek,
A végtelen rossz sötétségben.

Olykor azt hiszem, nem szeret senki,
Az életem egy üresség, a semmi.
Olykor elfutnék az égig,
S meghalnék, ha nem jönne senki.

De ez sajnos csak a képzelet.
Mi bennem él, a gyönyörű élet.
A létben csak egyvalaki segíti életem,
A barátom, a szívem, a mindenem.
2002-11-03