Gyönyörű őszi este van.
Talán már nem is ősz, inkább tél.
Gyönyörű szép este van.
Már egy apró virág sem él.

Az ég néha gyönyörűen csillagos,
Néha felhők lepik el.
A hold is magányos,
Engem is a magány fed.

De csak e pillanatban.
Hisz múlik az idő.
S jön a lelki társam,
A szerelmem, igen ő.

Múlik az idő, lassan 20 leszek,
Pereg az élet gyorsan,
Egyre kevesebbek a percek,
S én élek még boldogan.

Hihetetlen, hogy eljutottam idáig,
Ez tesz boldoggá engem,
Az elérhető cél, a szerelem is,
Amikben mindig is hittem.

A szerelem gyengédsége, ölelés,
Az óvatos simogatások,
A szeretet pillanatnyi átélése,
Boldogság, boldogság mindenáron.

Könnyeket fakaszt belőlem az élet,
S örülök minden percnek.
Örülök, ha fáradt vagyok, mert érzem, élek,
Örülök, ha boldog vagyok, ha nevetek.

S örülök a gyengéd szerelemnek.
Mert igen, szerelmes vagyok,
Rátaláltam életem értelmére,
S ő szebbé tesz minden gondot.

Ha sírok, ha nevetek, ott van velem,
S könnyet ereszt ő is,
Néha öröméből fogja is kezem,
S a mély szerelembe visz.

Nem is tudom, lehet-e úgy élni,
Ha nincs valakinek szerelme,
Egy ilyen csodás ember társának lenni,
Nincs csodálatosabb az életben.

A szerelem kiteljesíti életem,
Ezért vagyok boldog minden percben.
Mert elérek egy célt, mi boldoggá tesz,
S lelki társamnak kiadhatom örömömet.

S az örömömmel ő is boldog lesz,
Őneki is nevetnie kell ezen,
S már egymás boldogságán nevetünk,
Egy a bánatunk és egy az örömünk.
2004-11-23

Mindig csak magányban szenvedek,
Mert te nagyon keveset vagy velem.
Hiányzik bőröd finom illata,
Csókjaidnak édes zamata.

Rossz álmom volt az éjjel,
Újra egyedül hagytál, de már végleg.
Nem láthattam többé kedves arcodat,
Nem csókolhattam meg szádat.

Már nem láthattalak többé,
S ez szörnyű volt, mint soha még.
Elcsábítottak téged, és te hagytad,
Másnapra már szörnyen meg is bántad.

De soha többé nem találkoztunk,
Mert nem áldoztál a bocsánatból.
Nem jöttél utánam, úgy, mint mindig,
S ez miatt elveszítettük egymást életünk végéig.

Jó tudni, hogy már felébredtem,
És csak egy rossz álom volt minden.
De ki tudja, mikor válik valósággá?
Hiszen alig vagy velem mostanság.

Alig látlak már napok óta,
S már hiányzik bőröd illata.
Már hozzád akarok bújni ártatlanul,
Teljes szívből szeretlek, soha ne hagyj el!
2004-11-06

Ó, hogy szeretlek, elmondani nem tudom,
Nem jönnek a szavak a számra,
S a kifejezés is nehéz, csak dalolok,
Dalolom a szép szerelmet mára.
Úgy várom, hogy jöjjön már az este,
Hogy gyere hozzám, hogy láthassalak,
Hogy ismét belenézhessek két szemedbe,
Bárcsak eljönnél már velem a magányba!
Szeretném már érezni ajkaidat,
Éreztetnéd velem mély és forró szerelmed,
S nézném benned a csodálatodat,
Bárcsak itt lennél már újra velem!
2004-10-30

Nem tudom, hogy miért írok verseket,
Talán mert ez az egy dolog, amihez értek.
Azt sem tudom, hogy kinek írom őket,
Talán szeretném, ha sokan olvasnák őket.

Talán szeretném, ha minden ember ismerne,
Átéreznék eddigi érzékeny életemet.
Hogy büszke lehessek nyolcévnyi munkámra,
Ha elismerést kapnék minden versírásra.

Milyen szép is lenne bőrkötésben látni,
Ezeroldalnyi verset újraírni.
Nevem fedné a könyv előlapját,
Bárcsak a verseimet így láthatnám.

De tudom, hogy soha nem lesz rá alkalom,
Hogy verseimet egyszer kiadhatom.
Tudom, hogy nem becsülnének nagyra,
Mert más költők nagyobb dolgokról írtak.

Oly nagy csalódás volt hallanom,
Hogy szerelmem néha lebecsül, tudom.
De talán igaza van, lehet, hogy magamnak írok,
Én fogom olvasgatni csak, az én dolgom.

Az én dolgaim vannak benne,
Az én titkaim, az egész az én életem.
Ezek a versek csak az enyémek.
Csak nekem fontosak, az én múltam, az én életem!
2004-10-11

Teljes szívemből imádlak téged!
Szemeimmel, lelkemmel őrizlek.
Veled akarom az életemet leélni,
Veled akarok a „mennyben égni!”
Szemeimmel őrizni akarlak még sok-sok évig,
Szeretni akarlak még a halálon túl is.

Minden percben vágyom arra,
Hogy erős karjaidban térjek nyugovóra.
Szeretnék minden este a szemedbe nézni,
Mielőtt álomba kezdenék merülni.
Szeretnék mindig mosolyodra visszamosolyogni,
Szeretnék jó éjt-et csókokkal mondani.

Tudom, hogy te vagy nekem az igazi,
Veled akarom az életemet leélni.
Szeretlek! Őrülten szeretlek téged!
Mindenben csak a szépet látom benned.
Imádlak, teljesen a szívemben élsz,
Most a karjaidban feküdni, ezt szeretném!

Csókodat csókokkal viszonozni.
Finom nyakadat nyelvemmel érinteni.
Tüzes szemedbe lángolva belenézni,
Gyönyörű kezeidet lágyan simogatni.
Már nem is tudnék mit többet mondani,
Csak arra vágyom: Téged mindig nagyon-nagyon szeretni!
2004-10-10

Mit is kívánhattam az élettől?
Tudást, érettséget, igaz szerelmet.
Harmonikus életet, kértem Istentől
A nyugodt, teljes életet.

Kaptam tudást, kaptam érettséget,
Boldogságot, igaz szerelmet.
Megkaptam az esélyt Istentől,
Hogy tanulhassak tanítónak szeretetből.

És tűzök még ki több célokat,
Hogy továbbra is tanulhassak.
Szeressek, s engem is szeressenek,
Hogy tanító lehessek.

Szeretnék együtt élni boldogan párommal,
S családot tervezhessünk az évek alatt.
Hogy majd boldogan lediplomázhassak,
S boldog gyerekekkel dolgozhassak.

Aztán megvesszük majd a közös lakást,
S megszülessen az első gyermek, s kapjak áldást.
Hogy boldogan élhessek az igazival,
Hogy vele élhessek nap, mint nap!
2004-10-10