Elhatároztam magam egy nemes célra,
Hogy szeretni foglak a halálon túlra.
Hisz régóta érzek irántad szerelmet,
Egy akarok lenni: örökre a feleséged!

Együtt élni jóban és rosszban,
Egészségben, a csendes halálban,
Hű vagyok és leszek hozzád örökké,
S gyermeket akarok, a kettőnkét!

Tudom, hogy te vagy az igazi,
Veled akarok örökre élni.
Melletted akarok aludni, s kelni,
Karjaid között lágyan ébredni.

Már érzem, eléggé felnőttem,
S el nem hagy a szerelem.
Úgy érzem, én vagyok a legboldogabb lány,
Hiszen megtaláltam életem párját!

Azt a fiút szeretem, aki te vagy.
Aki a szomorúságból is mosolyt fakaszt.
Tudom, hogy szép szemed lett életem értelme,
S kézfogásod, mi szívemet pezsdíti fel.

Mennyire szeretlek! Nem is tudod,
Ez az én egyetlen, legnagyobb titkom.
Hűen szeretni téged a sírig,
Ezt akarom, legyen minden így!

Egy gyönyörű tavaszi napon,
Térdelj elém, s kérésed mondd!
Akard, kérd tőlem, követeld,
Hogy örökké legyek szerető feleséged!

2003-12-09

Soha nem felejtem el,
Mikor kardban ébredtem,
Egyből szemedbe néztem,
Félős tekintetedbe.

Forrón és hűn szeretlek,
Talán, mint még senkit, soha,
Szívesen töltenék veled minden percet,
Nem adom fel álmaimat.

Karodban ébredni a legcsodálatosabb,
A fény, ahogy felkel a nap.
Rám mosolyogsz édesen, mint egy angyal,
S csókot adsz mosolygó ajkamra.

Már kilenc hónapja őrülten szeretlek,
Mint még senkit soha, kellesz nekem,
Minden édes percben,
Úgy imádlak kedvesem!
2003-12-07

Halványan pislog már a gyertya lángja.
Lassan elalszik, ahogy én is.
Szenvedéllyel gondolok a múltra,
Ami olyan szép, mint ma is.

Úgy érzem, megtaláltam az igazit,
Akire mindig is vágytam. Ő az.
Már ismerem szerelmes gondolatait,
Az igaz szenvedély már régóta tart.

Őrülten szeretem, szinte meghalnék érte,
Hisz nincsen szebb dolog nála.
Ahogyan a szemembe néz merészen,
A tekintetével szinte felfal.

Csókot ad ajkaimra gyengéden,
Derekamat lassan, óvatosan fonja át.
Szemeit becsukja lágyan érezve,
Heves, félénk szívdobogását.

Aztán szinte futunk fel hozzánk.
Az ajtót gyorsan nyitjuk,
Gyertyák lángja világítja be a szobát,
Majd az ágyra ülünk.

A szemébe nézek mélyen,
Hosszú percekig csak nézzük egymást.
Majd magához húz gyengéden,
Minden percben vigyáz rám.

Még mindig tekintete rajtam pihen,
Majd lágyan számhoz ér szájával.
Szemeit lassan hunja be,
S nyelvünkkel játszunk lágyan.

Egyre erősebben húz magához,
S egyre hevesebben ölel,
Kezeimet hozzásimítom arcához,
Szívünk pedig egyre gyorsabban ver.

Annyira szép és bájos.
A tekintete oly nyugtató.
A szája pedig oly édes,
S ahogy megérint- oly óvatos.

A nyakát szeretem a legjobban.
Olyan formás, olyan erős,
Ahogy forrón csókolom, oly lágyan,
Simogatja ő is nyakam, oly törődő.

A gyertya lángja pislákol szemeiben.
Az ő arcát valamihez hasonlítani,
Bármennyire szeretném, lehetetlen.
Bőrét olyan kellemes simogatni.

Mit akarhatnék többet az élettől?
Hisz megvan az, mi nekem kell.
Egy ilyen szép, tökéletes embertől –
Megkapom a szenvedélyes szerelmet.
2003-10-24

Már nem érdekel engem az élet,
Szemeimben kihunytak a fények.
Rájöttem, hogy semmilyen boldogság nincs,
A szerelem már nem ér semmit.

2003-9

Gyönyörű szeptemberi délután van.
A nap süt ragyogóan,
Madarak énekelnek halkan,
Gyermekek játszanak a szabadban.

Elolvastam egy novellát,
Mert unatkoztam most délután,
S rájöttem, mi az igazi boldogság,
A célok, a törekvés és a tudás.

Rájöttem én így, 18 évesen,
Hogy elrontottam eddigi életem.
De ha minden tökéletes lenne,
Mit érne a csendes élet?

Mégis rájöttem arra,
Lehettem volna jobb is mostanra.
Ha érdekelt volna minden tudás,
Most értékesebb lehetnék talán.

Úgy érzem, elrontottam.
Mert sok értelmetlenséggel foglalkoztam.
S mert évekig nem tanultam,
Így minden sokkal rosszabb.

A szerelemmel foglalkoztam,
Pedig nem voltak ezen érzelmek igazak.
Az igazi most jött el, és érdekes,
Mellette jöttem rá, az igaz életre.

Mielőtt rátaláltam, nem volt életem,
Csak álmodoztam, boldogságra reménykedve.
S most, hogy itt van, az álom valóra vált,
Életem értelme most kezdődött igazán.
2003-09-16

Elmúlt minden félelem, a bántás,
S tudom, hogy szép élet vár ránk.
Hiszen a szívemben érzem: szeretjük egymást,
S miránk talál az igazi boldogság.

Veled minden olyan szép és nyugodt,
A te életed már az enyémhez jutott.
Hiszen már nincsenek is szavak, hogy tudd,
Minden érzelmet magunknak tudhatunk.

Szeretlek, mint még soha, senki mást,
Eltűntek a kételyek, a bizalom vár.
Csak téged imádlak egy életen át!
Mert elérte szívemet az igazi boldogság.

A szívem mélyén mindig is tudtam,
Te vagy az igazi éltemben és holtomban.
S ha egyszer elhagylak, akkor pusztuljak,
Ha egyszer elhívnak a vágyak!

Remélem, örökre megmaradsz nekem,
Hiszen szívem most már egészen a tied!
Akarom, hogy engem örökre szeress,
Annyira, mint ahogy én szeretlek téged!
2003-08-08