Gyönyörű nyári éjszaka van.
A tücskök halkan ciripelnek,
Én pedig csendben ülök az ablakban,
S lágyan gondolok szerelmemre.

Olyan csodálatos ilyenkor gondolkodni,
Nevetésekről, érintésekről, csókokról,
Szép dolgokra halványan gondolni,
Az igazi, meghitt boldogságról.

De hiányzik az esti suttogás,
Mikor őmellette fekhetek még ébren,
Hiányzik az altató simogatás,
S a szó fülembe, hogy szeretlek.

Amikor gyengéden átölelt,
Lágy csókot adott vállamra,
Úgy aludtunk el mindketten,
Egymás ölében, átkarolva.

Nincs szebb dolog a világon,
Mint egy gyönyörű nyári éjszakán,
Elgondolkodni a boldogságon,
S hogy még millió ilyen est vár ránk.
2003-08-08

Csak úgy lehet élni, ha álmodozol,
Ha álmaidban látod az egész világot.
Látod benne a céljaidat, a jövődet,
S az életben csak eltervezed őket.

Megvalósítanád őket, ha tudnád, hogyan kell,
Megálmodni minden szépet lehet.
Álmodozni valakiről, akit szeretnél,
De lehet, hogy ő talán soha nem is élt.

Lehet, hogy megszületett mégis,
De az évek megváltoztatták őt is.
Ha rátalálsz, szépnek látsz mindent,
Gyönyörűnek látod vele a jövődet.

De eltelnek a hónapok, az évek,
S szerelmed egyre jobban megismered.
Rájössz, az élet vele sem tökéletes,
Mert hibái sorra előjönnek.

Mégis mindennél jobban szereted,
Mert a szép percek mindennél többet érnek.
Évek múltán csak a jóra emlékszel,
S ha megbánt, megbocsájtasz neki mindent.

Én is így szeretlek téged,
Hibáiddal együtt veled élek.
Bár szavaiddal megbántottál,
S tetteiddel nekem ártottál.

Én mégis megbocsájtok neked,
Még ha tévedésed be nem ismered.
Én is hibáztam, vétkes vagyok,
De mit tehetnék? Csak sírhatok.

Én beismerem: hibás vagyok,
Az egész hibát magamra vállalom.
Rettentően szeretlek, talán betegesen,
Mert álmaimban te voltál nekem.

Rólad álmodtam éveken át,
És itt vagy, mert rám találtál.
S nincs az a hiba, amiért elhagynálak,
Mert ha itt vagy, álmom valóra válhat.

Te vagy az, aki éltet engem,
Mert álom nélkül élni nem lehet.
S mivel te vagy a legszebb álmom,
Így élek én mindenáron!
2003-07-18

Egy ember volt, akiért éltem mostanáig,
Az ő szerelme lobogott nekem idáig.
De őt is elvesztettem, mint a többit,
Akkor miért kell élnem még mindig?

Minek éljek már, ha ő is a halálom kívánja,
A bosszú, ami őket hajtotta a síromba.
Már tudom, hogy nincs miért élnem,
A halálom kívánom, őt kérem,

Hogy vigyen engem a megváltásba,
Hogy boldog legyek a túlvilágban.
Hiszen egyedül maradtam e földi életben.
Itt csak téged, téged szerettelek.

Tőled vártam a nyugalmat, a szeretetet,
Idáig, amiért éltem, te voltál nekem.
De elmentél, s vissza már nem jössz többet,
A betegség engem a halálba vihet.

Szerettelek. Őszintén és még mindig.
De nem bírom ezt a magányos életet.
Elvittelek volna téged a végtelenségig,
De te itt hagytál engemet.

Minek éljek, ha mindenki kívánja a halálomat,
Minek éljek, ha velem nem marad?
Ha nem szeret senki, minek éljek?
Megőrültem, mert a haláltól félek.
2003-05-16

Félek valamitől, ami rossz lehet,
A biztonság-hiány engem eltemet.
Nem volt ilyen félelmem soha,
De talán majd túl leszek rajta.

Az emberek talán nem hiszik el,
Milyen rossz és egészségtelen ez.
De mindig úrrá van rajtam a félelem,
Talán félek az élettől, ez lehetetlen?

Lehetetlen e pánikosnak lennem?
Félni csalódásoktól, mit okozhat egy szerelem?
Hiszen tudom, hogy nincs mitől tartanom,
Győzzön az eszem, s ne legyenek gondok!

El kell felejtenem minden rosszat,
S csak a szerelemnek kell lennie a fontosabbnak.
Csak a jóval kell törődni, tudom,
Az én életemet nekem kell irányítanom.

Erős leszek, hisz annyi mindent kibírtam,
Miért pont ez a betegség fogna ki rajtam?
Legyőzöm, mert én erősebb vagyok,
Legyőzöm a fejemben, amíg élek és halok!
2003-05-14

Van egy ember, aki csodálatos és jó,
Minden pillantása szeretetreméltó.
Halk suttogása az égbe repít,
Minden érintése felpezsdít.
A szerelem ilyen, mikor egy ember,
Úgy érzi, az életét leélné vele,
A jövőjükre gondol, szeretetre,
Szelíd mosolyokra, sugárzó tekintetekre.
Sokan mondanák: korai lenne,
Így dönteni, hisz ki tudja, mi lesz
Még a jövőben.
De ha egy ember megérzi az igaz szerelmet,
Akkor oly mindegy, hogy ki hány éves!
És én döntöttem.
Leélném valakivel az életem,
Szeretném őt egész életemben.
Addig, amíg meg nem halnék,
Szeretném, csak őt szeretném.
Addig is gondolok rá sokat, álmodok róla,
És tudd meg, érezd örökké, hogy ez az ember te vagy!
2003-05-11

Álmodj rólam szépeket,
E csöndes, nyugodt éjjelen,
Álmodd meg a világot,
Szépen, kedvesen csak álmodj, álmodj!

Szerelmeket súgok neked halkan,
Halk meséket súgok füledbe lágyan.
Tudom, hogy szeretsz, s hogy álmodozol jókat,
Hunyd le a szemed, s álmodj, álmodj szépeket rólam!
2003-05-05