Ne hallgass senkire,
Ha rosszat mondanak rólam,
Azért teszik, mert nem ismernek,
Csak a régi énemről tudták, mi az,
A jelenről senki nem tudhat,
Csak én tudom, mit érzek,
Tudom, hogy soha nem bántanálak,
Mert tiszta szívemből szeretlek.

Az életemet leélném veled,
Akárki akármit is mondhat,
Csak neked szentelem életem,
Most már elűztem minden rosszat.
Soha, de jól figyelj! Soha
Nem vernélek át téged!
Kihasználni? Fejemben meg se fordulna,
Hidd el, mert igazán szeretlek téged!

És mondok neked valamit,
Ha bármilyen rossz szó is ér,
Soha nem higgy el semmit,
És kérlek téged, tőlem soha ne félj!
2003-05-03

Még mindig hihetetlen az érzés,
Hogy téged, csakis téged szeretlek,
Felfoghatatlan, de talán mégis
Elhiszem, hogy szeretsz engem.

Oly sok idő után végre itt vagy,
Végre csak téged nézhetlek,
Velem sétálhatsz a nyugvó nappal,
Végre csak a tiéd lehetek.

Most már egész nap gondolhatok rád,
Órákig nézhetem kedves tekinteted,
Velünk együtt él már az egész világ,
S már csak a te tested érezhetem.

A te illatod száll a levegőben,
Érezni illatod, akárhol is vagyok,
Nézhetek tekintetedbe kedvesen,
Hihetetlenül békés és boldog vagyok.

De félek is. Félek attól, hogy elhagysz,
Hogy egyszer téged én elveszítelek,
Bár tudom, hogy el nem hagysz,
Mégis a magánytól rettentően félek.

Hihetetlenül és csendesen nézlek,
Minden mozdulatod halkan figyelem,
Őrültté tesz engem talán ez a szerelem,
De tudom, hogy örökké legyőzhetetlen!
2003-05-03

A halálom előtt van egy utolsó kívánságom,
Az összes versem, mit róla írtam, hadd olvassam el.
Mert ők a legfontosabbak az életben,
Hiszen én alkottam meg őket.

Kérném az Istent, hogy bocsásson meg,
Mert az életemben sok bűnt követtem el.
Kérem az emberek kegyes bocsánatát,
Hogy kívánom halálom óráját.

Úgy érzem, most már eljött a vég,
A múlt, a magány itt van még,
S csak úgy hagyhatom magam mögött,
Ha én most már végleg meghalhatok.

Nem bírom én ezt már Istenem,
A holtak közt járni lenne kedvem.
Nem bírom ezt a hazug életet,
Nem bírom a gyenge félelmet.

Ha még egy csalódás érne az életben,
Az lenne az utolsó dolog életemben.
Mert akkor én elpusztulnék,
S talán a másvilágon boldog lehetnék.
2003-04-19

Mi emberek, talán észre sem vesszük,
Hogy hogy szalad az idő felettünk.
De mindig csak gyorsítani akarom,
Hogy az idő gyorsan, véglegesen múljon,
Mert talán a jövőben jobb lesz minden,
Talán ott akkor, nem bánt majd senki sem.

Már kezdem megszokni a magányt,
Ahogy réges régen hallottam a csend zaját.
Csak nézem a szobám zöld falait,
S megálmodom az élet szépségeit.
Már újra tudok keservesen sírni,
Olyan jól esik egy kicsit szomorkodni.

Hiszen mit tehetne az, ki magányos,
Aki nem lát messze a tájakon,
Ki egyedül van a szomorú csenddel,
Aki már kínjában a szomorúságon is nevet.
Hát ez vagyok én ismét,
S a múló idővel várom a kedves estét.
2003-04-19

Te vagy az élet,
Mi nélkül élni nem lehet,
Te vagy a csillag az égen,
Ami megmutatja életem.

Te vagy a folyó,
Mi messze elsodor,
Tisztaságot hoz,
S rosszra soha nem gondol.

Te vagy a virág,
Miből édes illat száll,
Az eső rácsordogál,
S benne egyre nő a vágy.

Te vagy a tisztaság,
Ami lelkedet óvja már.
Egy lány bűnei feloldozásra vár,
Amit te adsz neki a fényen át.

Szeretlek.
Hisz te jelented nekem az életet,
Az új és tiszta szerelmet,
A csendes, szerelmes végtelent.

Csak rád várok.
Hisz te jelented nekem a világot,
A sugárzó, illatos virágot,
S te adod nekem csendes magányod!
2003-04-16

Mintha álom lenne veled az életem,
Nagyon, nagyon, őszintén szeretlek,
Szinte nem tudnám elmondani: mennyire.

Az, ahogy rám nézel, forró a tekinteted,
Sugárzol valamilyen gyönyörű szépet,
Hordozol valami nagy különlegességet.

Az, ahogyan érintesz, olyan tüzes,
Kezed olyan lágy és kellemes,
Szemed, mint egy csillag, olyan fényes.

Gyönyörű vagy az én szemeimben,
Imádlak, szeretlek mindent, mit érzek,
Csak szeretés mindenekfelett.

S annyi mindent köszönhetek neked,
A boldogságot, szerelmet, minden szépet.
Hogy velem vagy, s egyedül nem hagysz sohasem.

Szeretlek, mert te vagy a nap életemben,
Mi élteti gyenge, de szerető szívem,
Szeretlek, s veled akarom leélni az életem!
2003-04-05