Mintha álom lenne veled az életem,
Nagyon, nagyon, őszintén szeretlek,
Szinte nem tudnám elmondani: mennyire.

Az, ahogy rám nézel, forró a tekinteted,
Sugárzol valamilyen gyönyörű szépet,
Hordozol valami nagy különlegességet.

Az, ahogyan érintesz, olyan tüzes,
Kezed olyan lágy és kellemes,
Szemed, mint egy csillag, olyan fényes.

Gyönyörű vagy az én szemeimben,
Imádlak, szeretlek mindent, mit érzek,
Csak szeretés mindenekfelett.

S annyi mindent köszönhetek neked,
A boldogságot, szerelmet, minden szépet.
Hogy velem vagy, s egyedül nem hagysz sohasem.

Szeretlek, mert te vagy a nap életemben,
Mi élteti gyenge, de szerető szívem,
Szeretlek, s veled akarom leélni az életem!
2003-04-05

Milyen szép is egy virág,
Ha ragyog a nap sugarában,
Lágy szellő fújja át,
S a szélben ott lesz kellemes illata.

Zöld levelei csendben díszelegnek,
Fehér szirma kinyílt,
Közepén sárga szirom díszeleg,
Lelket virág tisztít.

Gyönyörűen, kecsesen áll ott,
Lelkünkbe boldogságot önt,
Szívemben gyönyörű volt,
Ahogy illatát éreztem, megölt.

Szeretni a virágot boldogság,
Testünk, lelkünk tisztasága,
S csábítóan hat ma rám
Egy nárcisz kellemes illata.
2003-03-24

Meneküljünk mi el az alkonyban,
Egy hűvös reggelen,
Kövess engem,
Távol, valahova egy más világba,
Hol csak mi ketten létezünk,
Ahová a rossz elől menekülünk!

Nézd velem csendben a csillagokat,
S repülj velem,
A gyönyörű szélben,
Ahol belátjuk az egész világot,
Hol nem bánt senki minket,
Ahol nincs bántás, csak tiszta szeretet!

Lágyan ölelj ott engem,
S csókolj,
Piros számon,
Szoríts magadhoz erősen,
S nézz a szemembe lágyan,
Meneküljünk, mert hívlak az alkonyba!

2003.03.24.

Nincs már értelme az életemnek,
Mindent gyűlölök és megvetek.
Mert ki az, ki engem igazán szeretne,
S boldogan velem élhetne?

Nekem már nincs senkim e Földön,
Csupán szüleim, az ő szeretetük örök.
De más engem nem tud szeretni,
Ezért tudok én őszintén gyűlölni.

Miért van az, hogy nincs ember,
Ki engem őszintén szeretne,
Nincsenek barátaim, kik vigyáznak rám,
Elvesztettem őket most már.

Nekem már nincs igaz barátom,
Ki kiállna mellettem e világon,
Már nincsen kedves szerelmem,
Hisz nem bízhatok meg benne.

Vagy nem tudom, hogy bízhatok,
Félek és kételkedek az alkonyon.
Gyűlölök itt élni, e városban,
Csak a gonoszság van a világban.

Az emberek már nem tudnak
Igazán szeretni, a szerelmek elmúltak.
Csak a pénz a fontos,
Ő az igazi gonosz.

Az emberekből kihalt a szeretet,
Mindenkit kihasználnak, eltemetnek.
Mindenki csal mindenkit,
Az álmom itt már nem létezik.

S a világ már múló,
Megcsaltból lesz a csaló,
Vagy csalóból lesz a megcsalt?
Mi bűnt elkövetsz, visszafordulhat.
2003-03-23

Minden délután, mikor hazaérek,
Leszállok a buszról, ahol élek.
Végigmegyek az aluljárón,
Rám néznek a grafityk,
Gyűlölöm, gyűlölöm ezt az aluljárót!

Megyek tovább, befordulok jobbra,
S bemegyek a mocskos lépcsőházba.
Várok a liftre, mi mindig késik,
De néha nem is működik,
Gyűlölöm a liftet s a lépcsőházat.

Kiszállok, pár óráig otthon vagyok,
Este lemegyek a régi barátokhoz,
Végigsétálok a csendes utcán,
Ahol alig fénylenek a lámpák,
Gyűlölöm, gyűlölöm ezt az utcát!

Odamegyek a haverokhoz,
Rágyújtok egy cigire, elszívom,
Mosolyognak rám, nevetnek,
Minden hülye ökörségen,
Utálom, utálom őket!

De van egy csillag a sötét égen,
Ki nyugtat, s élni kér engem.
Kivel szeretjük egymást a rosszban,
Barátok közt, unalomban, a mocsokban,
Szeretem, szeretem őt e gonosz világban.

Lehet, hogy gyűlölöm otthonomat,
Lehet, hogy Győrt megvetem gonoszan,
De ennek ellenére szeretem, imádom,
Hiszen itt vagyok boldog a világon,
Ki mellett boldog lehetek mindenáron.

Ő ad nekem igaz szeretetet,
Szeretetet és hűen lobogó szerelmet.
Ő a fény a sötét éjszakában,
S miatta szeretem szép hazámat,
Hiába gyűlölném, ha itt rátaláltam.
2003-03-19

Mi ketten már egymásé vagyunk,
Száll a szélben szerető dalunk.
Egyfelé vezet kísérő utunk,
Mert máris eggyé váltunk.

Mindig arra gondolunk, mint a másik,
Egy dolgot teszünk mindenben mindig.
Szemed az én szemembe virít,
S a gyönyörű barnaság belőle rikít.

Őrölten szeretlek, már tudom,
Hisz’ mindenben te vagy a legjobb.
S remélem, örökké így marad az álom,
Mert már örökké eggyé váltunk a hajnalon.

Életem végéig veled maradnék,
Hogy ölelj végtelen évekig!
Szeretlek, mindennél jobban szeretlek én,
Egyek maradunk életünk végéig.

Együtt járjuk majd a világot,
Ajkunkon marad az örök mosoly,
S majd egyszer együtt meghalunk,
Mert szinte már eggyé váltunk.
2003-03-15