Hiányod

2017, May 30

Elkövettem egy hibát talán,
Hogy elhagytalak már.
Emléked minden percben ott van szívemben,
Mosolyod az arcodon ott maradt nekem.

Szeretlek, még most is.
És szeretni is foglak mindig.
Mert jó voltál hozzám és gyengéd,
Szemed fénye nyugtat és megvéd.

Melletted nem féltem soha,
Veled a végtelenbe mentem volna.
Érintésed fellángol,
Szemed már boldogságtól ragyog.

Felnézek a csillagokra,
És téged látlak éjszaka.
Nézem lágyan a sirályokat,
Ahogy gyengén és szabadon szállnak.

Álmaimban közeledek hozzád,
Átölellek és kedveset a füledbe súgnék.
Ismét csókot adnék nyakadra,
Ami parfümtől illatozhat.

Újra érinteném puha tested,
És újra megfognám tiszta kezed.
Minden vágyam, hogy szeressél,
Hogy örökre velem éljél.

De el kellett dobnom életemet,
Csak hogy neked jobb legyen.
Hogy szabad légy és boldog,
Mert így csak több a gond.

Hibáztam, mert megszereztelek,
És most szívem ismét elrepedt.
Gyönyörű voltál nekem,
De ismét el kell mennem.

Lehetett volna gyermekünk is,
Akit sajnos el kellett veszítenünk.
Örökké szükségem lesz rád,
Mert te éltetsz már.

Rettentően hiányzol.
És nem tehetek ellene semmit most.
Csak ha elhagyok mindent,
Talán egyszer elmegyek.

És ha megkérded, miért?
Mert jobb lesz örökre így.
Mikor észre sem veszed, elmegyek,
És örökre itt hagyok mindent.

Hogy elinduljak a nagyvilágba,
Keressek új és igaz barátokat.
Akikben egy életre csalódtam,
És ezt nem fogom megbocsájtani magamnak.

Az egész szívemet betöltöd,
A szerelmem egyszer egy éltre győz.
Ki fogom várni ezt a pillanatot,
Mert csak akkor lehetek igazán boldog.

Lehet, hogy meghalt valami bennem,
De soha többet nem érdekel.
Minden percben egy üzenetet várok,
Csak egy lehetne, bármi áron.

Talán már nem is érdekellek,
Talán már másnak adtad szerelmed.
Lehet, hogy már másra mosolyogsz,
Csak azt kívánom, légy boldog!

Ha én már nem lehetek boldog,
Te legyél az, és ha minden jó,
Örökre mosolyogj,
Ha én szomorkodom!

Tudom, hogy jó lett volna veled minden,
De a magány legyőzött engem.
Hiányod megőrjít, mert szeretlek,
És ha nem kellek, örökre elmegyek.

Kilépek életedből, mint máséból,
Hogy ne okozzak bánatot.
Eltűnök, mert nincs szükséged rám,
Meghalok, és most mondom: viszlát!
2002-02-06

Az angyalok vigyáznak rád!

2017, May 30

Az emléked örökre itt él velünk,
Hiába bántottak, mi szerettünk.
Nem voltál sokat velem,
Mégis hiányzol nekem.

Mert rendes voltál és kedves,
Szavaiddal nevetettél engem.
Ha sokan nem is bántak jól veled,
Akkor is mindenki szeretett.

Drága életed most odaveszett,
Hisz mindened megvolt neked.
De a lelked örökre itt lesz,
És az angyalok vigyáznak téged.

Fájdalommal búcsúztál tőlünk,
Most már egy életre elvesztettünk.
Még ha sok fájdalmat is okoztál egy embernek,
A te szíved örökre megmarad szívünkben.
2002-02-02

Rózsaszínű égbolt

2017, May 23

A hajnali órákban,
Rózsaszínre festi a nap az eget,
Az ablak előtt ülök álmosan,
S nézem, ahogy száz madár repked.

Nem volt még ilyen gyönyörű a reggel,
Most már a szerelem fénye ez,
A madarak halkan csicseregnek,
Ez a pillanat a világon a legszebb.

S ha itt lenne velem, kit szeretek,
Még boldogabb lennék,
Már egyre sárgulnak a fények,
Ha itt lennél, a szemedbe néznék.

Az egyetlen boldogságot te adod nekem,
Rájöttem, hogy élnem kell e Földön,
Mert csak a te mosolyod éltet benne,
Most a te álmodon őrködöm.

Te boldogságot és szomorúságot adtál nekem,
De a boldogság itt többet ér,
Így még mindig boldog lehetek veled,
A szomorúság hamar eltér.

A világon téged szeretlek a legjobban,
Mert te örömöt adtál nekem,
Remélem, el nem hagyjuk egymást soha,
Mert túl fontos vagy énnekem.

Feladnám az álmaim érted,
De az én álmom te leszel.
Ezért nem adhatom fel őket,
Mert akkor legszebb álmom hagyna el.
2002-01-27

Az én gyermekem

2017, May 23

Az ablakom előtt ülök,
S bámulom a lila felhőt.
Január van, de már tavaszodik,
A madarak újra szállhatnak az égig.
Gyönyörű volt ez a délután,
A nap ragyogott árván.
Most már a föld alatt nyugszik ő is,
Gyermekem pedig a mennyben felsír.
Ott fog felsírni 7 hónap múlva,
Mert én elhagytam őt magányomban.
Eldobtam őt magamtól szívtelen,
Ezt a döntést sosem bocsájtja meg nekem.
Minden percben könnyet eresztek érte,
Mint édesapja tehette.
Neki is szörnyű érzés lett minden,
Talán ez közelebb hozott minket.
Lett volna egy közös kincsünk,
De én elhagytam, mert féltünk.
Féltünk a tehertől, a jövőtől,
Mert akármennyire szerettem volna őt,
Nem lettem volna jó anya,
Eltartani nem tudtam volna.
Drága gyermekem! Örökké szeretlek!
Szívemben fogsz élni szüntelen.
Egész életemben a te bocsánatodért könyörgök,
S remélem te is egy csillag leszel fönt.
A te lelked itt marad velem örökre,
És kérlek, ne haragudj! Bocsáss meg nekem!

Nem szenvedek már!

2017, May 23

Elmúlt a fájdalom, a szenvedés,
Elmúlt a rossz és jó követi.
Már nincs boldogság-keresés,
Mert eljött, én megállt itt.
Újra boldoggá tesz a szerencse,
Elvisz újra és ragyog,
Most már örökre itt lesz velem,
Újra boldog vagyok.

Szerethetek már és nincs sírás,
Kellemesen hat az öröm,
Itt lesz velem mindig a ragyogás,
Újra és újra eljön.
Megint élhetek szerelmemmel,
Elvisz újra a fénybe,
S itt van barátom, ki szeret,
De leránt a mélybe.

Már nem félek, nem várom a halált,
Mert segítettek az igaz barátok.
Meghallgattak és vigyáznak rám,
Már új életre találok.
Ti vagytok nekem a fény, a csillag,
Ragyogtok, mint a hold és nap.
Ti szeretetetek örökre életben tart,
Átvilágítjátok szívemet már ma.
2001-12-12

Töröld le könnyem!

2017, May 22

Most már te vagy, ki vigyáz rám,
Te lettél életem párja már.
Kell, hogy velem legyél mindig,
S ne hagyj engem többé sírni!

Mikor először szemedbe néztem,
Tudtam, éreztem a végtelent.
Mikor először hozzád értem,
Már éreztem a forró szerelmet.

Aztán mosolyogva elutasítottál,
S én szomorú voltam már,
De belenéztem a szerencsecsillagba,
És kértem a holt unokatesómat,

Hogy töltse meg szerelemmel szívedet,
Adja, hogy viszonozd érzéseimet.
Másnap felhívtál és boldog lettem,
Mert felajánlottad magad nekem.

Attól a perctől lettünk egymásé,
Onnantól szívem lett a tiéd.
Átéltem veled álmokat,
És kedves szomorúságokat.

Attól kezdve te vigyázol rám,
És én is vigyázok terád!
Már nem félek a bánattól,
Mert te megkímélsz a sírástól.

Te megnevettetsz engem,
S letörlöd könnyem.
Melletted el fogom felejteni a bánatot,
S te új szerelemmel szívemet csodálod.

Szeretlek és remélem, ez soha nem múlik el,
Mert neked adtam teljes szívem.
Kérlek, legyél velem mindig, örökre,
És tényleg töröld le össze könnyem!
2001-12-08

← Korábbi bejegyzésekÚjabb bejegyzések →