Az első pillanatban elöntött a melegség,
Amikor először a szemembe néztél.
Az első pillanatban elöntött a remegés,
Mikor kezeddel hozzám értél.

Hangod nyugtatott minden percben,
Kezed érintett melegen.
Tekinteted elárulta félelmed,
Hogy talán belém szerethetsz.

Vágytam a jelenlétedre,
Mindig az ajtót néztem, mikor lépsz be,
S boldog voltam, ha itt voltál,
Nevettünk, és rám mosolyogtál.

Hozzám bújtál mosolyogva, édesgetve,
Mint aki egy kislányt ölel,
S csendes puszit adtál arcomra,
Kimutattad szereteted minden mozdulatodban.

A legjobb barátom voltál és szeretlek,
Őrült szeretetet adtál nekem,
Talán vonzalmat is, de inkább melegséget,
Mintha testvérem lettél volna, kedveltelek.

Ahogy a gyönyörű kék szemeddel rám nevettél,
Úgy öleltél tekinteteddel a napfénynél.
S szerettél velem megosztani édes meséket,
A világ végére is elvittél volna engemet.

De erre a boldog szeretetre féltékeny lett a világ,
Mert senki nem gondolta volna, ennyire megszeretjük egymást.
A félelem fogta el szerelmemet,
Hogy miattad talán örökké elveszíthet.

De őt én nagyon szeretem,
Nem szabad őt elveszítenem.
Soha, semmi áron,
Mert ő az én álmom.

Választanom kellett, egy barát, vagy az örök szerelem,
És én a szerelmet választottam, az örök végtelent.
Nagy fájdalom lett volna az ő elvesztése,
De a tied is fáj, de már elveszítettelek.

Tudom, hogy kellettem volna neked,
Talán szerelemből, de én csak kedveltelek.
Megkavartad érzéseim teljesen,
De tisztán gondolkodtam: vajon mit érzek.

Irántad nagyon erős szeretetet,
Őiránta igaz, őszinte szerelmet.
És ha őt elhagynám, belehalnék,
A szellemek világa közé mennék.

Téged elveszítettelek, igaz, sajnálom nagyon,
Veled a lét egyszerű boldog élet volt.
S elfelejtettem minden gondot,
Minden betegséget, szereteted odaadó volt.

De rájöttem, nem lehet két férfi az életemben,
Akármennyire is szeretlek, nem adom el lelkem.
Nem dobom el eddigi életem,
Inkább elveszítelek.

De úgy veszítelek el, hogy tudom,
Te voltál a legjobb barátom.
Szerettelek és őszintén fáj az eltávolodásom,
De meg kell értened, szörnyű volt ez a fájdalom.

Hidd el, soha így barátért nem sírtam,
De érted elkeseredetten zokogtam.
Mint ha édes testvéremet veszítettem volna el,
Szörnyen fájt, de meg kellett tennem.

Bocsásd meg nekem, hisz tudom, szeretsz,
És érzem a szívemben, hiányzom neked!
Bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg,
S ne sírjon értem két szép kék szemed!

Most már tudom, ti egymásé vagytok,
Szerelmeteket nem törhetem meg,
De átkozlak titeket, a gyávaságot,
Mit sose érthettetek.

Ő volt minden álmom,
Hogy egy életen át barátok maradunk.
Szeretem őt, elárulom,
De csupán szeretetből, ezt csak álmodom.

Mert te elvetted tőlem,
Ezért megátkozlak,
Hogy nagyképűen nézel,
Azt hiszed, bántasz.

De csak kinevetlek,
Mert ez a gyávaság,
Csak irigységből nevetsz,
Hogy rám jobban vágy.

Engem mindig is szeretett,
Jobban, mint bárki mást,
És tudom, gondol rám és érez,
Szeretetet és hiányt.
2003-03-02

Mitől is szép a világ?
Átrepülni a szerelem szárnyán át?
Mily csodálatos is az,
Ha átölelhetem álmomat.

Nincs szebb dolog a világon,
Ha van, ki szeret téged,
Ki átölel ezen a szörnyű világon,
Kit magadnak érzel.

Hogy mitől is szép a világ?
Ha egy szeretőt magadnak mondhatsz,
S hogy miért?
Mert ő mindenáron megvéd,
És Ő a tiéd!

Nincs szebb dolog a titkoknál.
Mit ketten tudhattok csak,
Tietek lehet az egész világ,
S élhettek az álmaitoknak.

Bárcsak megérinthetném az ajkát,
S foghatnám a kezét,
Átölelném derekát és izmos vállát,
Vagy erősen a szemébe nézhetnék!

Titokban találkozhatnánk,
Titokban adhatna csókokat,
Átélnék vele sok csodát,
Átölelném őt titokban.

Miért nem szállhatok én fel az égig,
Miért nem futhatok el kínomban?
Itt hagynám a világot csak egy pillanatra,
Hogy vele lehessek az örökkévalóságban.
2003-01-22

Gyűlöllek téged, mert kellőn szeretlek,
De te elhagytál engem, más lány szíve kellett,
Amit sosem bocsájtok meg neked!

Megvetlek téged, mert te is megvetettél engem,
Minden egyes rossz szavaddal,
És minden egyes csúnya sugallattal.

Kellenél nekem, de félek hozzád közeledni,
És szerelmet neked nem szabad remélni,
Mert mindig bántod mások szívét.

Csak azt remélem, egyszer szeretni fognak téged,
És te is úgy szereted majd őket,
Hogy megölni lennél kész szívedet!
2002-12-26

Most egyedül vagy, látlak téged,
Ahogyan egy út menti vizet nézel.
S gondolkodsz az életeden,
Hogy eddig mit ronthattál el.

Talán gondolsz arra is, mit tettél velem,
Hogy csak egy csókkal is, elcsavartad fejem.
Néha úgy megkérdezném tőled,
Hogy mit is jelentettem akkor neked.

Talán semmit, csak egy vágyat,
Amit már régóta nem érzel,
De lehet, hogy érzel szerelmet,
Csak nem mutatod senkinek.

Fájt, hogy búcsú nélkül mentél el,
De lehet, hogy nem mertél búcsúzni tőlem.
Ennek ellenére szépen emlékszem,
Ahogy megcsókoltál s én átölelhettelek.

Remélem, majd ha hazajössz,
Beszélünk majd egyszer erről,
S remélem, most is hiányzok neked,
S álmaidban újra átölelsz.
2002-12-01

Most egyedül vagy, látlak téged,
Ahogyan egy út menti vizet nézel.
S gondolkodsz az életeden,
Hogy eddig mit ronthattál el.

Talán gondolsz arra is, mit tettél velem,
Hogy csak egy csókkal is, elcsavartad fejem.
Néha úgy megkérdezném tőled,
Hogy mit is jelentettem akkor neked.

Talán semmit, csak egy vágyat,
Amit már régóta nem érzel,
De lehet, hogy érzel szerelmet,
Csak nem mutatod senkinek.

Fájt, hogy búcsú nélkül mentél el,
De lehet, hogy nem mertél búcsúzni tőlem.
Ennek ellenére szépen emlékszem,
Ahogy megcsókoltál s én átölelhettelek.

Remélem, majd ha hazajössz,
Beszélünk majd egyszer erről,
S remélem, most is hiányzok neked,
S álmaidban újra átölelsz.
2002-12-01