Pár napig elfelejtettelek,
Szerelmet irántad nem éreztem,
De ma megint a régi lett minden,
Rád néztem és csak egy pillanat kellett…

Megérinthettelek. Szemedbe néztem,
Pár pillanatra eleresztettem egy-egy könnyet.
Fájdalmat éreztem, mikor néztem rád,
De csak fájdalmat éreztem, semmi mást.

Miért? Miért csináltad ezt velem?
Miért nem hagysz élni, a halálba kergetsz.
Miért kínzol szemeddel és nem tudod,
Még te se, hogy kire vágysz, ki az álmod.

Bántasz gyönyörű szemeddel, szavaddal,
Bántasz kedvességeddel és az alkalommal,
Tudom, hogy te nem szeretsz, mégis érzem,
Ez a szerelem fáj, mégis felejthetetlen.
2001-01-23

Köszönöm neked Istenem, mert értem tetted,
Hogy megtanítottál arra, hogy harcból áll az élet.
Megtanítottál szeretni, szeretni az embereket,
Megmutattad nekem, hogy érdemes élni az életet.

Mert valaki mindig vár engem és szeret,
Valaki mindig ott lesz mellettem, ha kell.
Valaki látni fogja bennem, mi az: szeretni az életet,
Szeretni a fákat, a vizet, a földet, az élőlényeket,
És magát a világot, a földi életet.

Kellemes, hűvös szellő fújja arcomat,
Ilyenkor bizonyítod, hogy te élsz, valaki vagy.
A víz csendes, talán egy kicsit zavaros.
A fák lombja már sárgul, csak egy kicsit viharos.
Ősz van, gyönyörű október, gyönyörűen akaratos.

A hajamat fújja a szél, és tiszta az ég.
Ma este gyönyörűen csillagos lesz az éj.
A hold fénye kellemesen felragyog,
És szépen felragyognak majd a csillagok.
Ez már a tudomány, bárcsak bölcs lehetnék,
De ez nem csak egy álom, hanem az akarat, a lét.

Szeretni az őszt, a telet, a tavaszt és a nyarat,
Szeretni az ellenségeket és a hű barátokat.
Szeretni a világot, ami bölcs, szép és békés,
Ez a bölcsesség a báj és a békesség.
A szeretet lángja lobog fel szemembe,
Istenem: Köszönöm, köszönöm neked ezt az életet!
2000-10-22

Szeretem a vele eltöltött perceket,
Fogni a kezét, érezni a teste melegségét.
Ő egy álom nekem, egy szerelmi vágy,
Aki megadja nekem szíve minden szeretetét.
Olyan ez az élet, mint az óceán partja,
Csendesen velem álmokat ringat, szenvedélyesen,
Olyan ő, mint az óceán leggyönyörűbb habja,
Körülvesz minden oldalról az ő szerelme.
Vele ébredni reggel, megérint a nap sugara,
Vele elaludni olyan, mint a csillag ragyogása.

Szeretem a vele eltöltött órákat, napokat,
Szeretem őt minden reggel és éjszaka.

Szeretem a vele eltöltött heteket, hónapokat,
Szeretek vele ébredni, és vele elaludni.
Ő nekem a fény, és a sötétség egyben,
Ő nekem a víz és tűz szívem mélyén.
Olyan gyengéd, mint a szellő simogatása,
A nyugodt, vagy a háborgó óceáné.
Istenem! Annyira, annyira szeretem régóta,
Annyira szeretem, s a szerelem már a fellegeké.
Vele ébredni reggel, megérint a nap sugara,
Vele elaludni olyan, mint a csillag ragyogása.

Szeretem a vele eltöltött éveket, és az életet,
Szeretem őt, mert ő olyan, mint az óceán mélysége.
2000-10-21

Az élet, úgymond fájdalom; sír, örül és magányos.
Csak egy szót mondanék neked, hogy megszerettelek.
Megszerettem egy fiút, akihez nem húz kötelék,
Megszerettem őt, mert ő egy szenvedély.
Csókja megrettent, tekintete elvarázsol,
Ahogy mélyen a szemembe tud nézni, álmodom.
Szeretek valakit, aki úgy ragyog, mint egy csillag,
Szeretek valakit, aki csak az álmom marad.
Mégis volt valami szép, valami csodálatos,
Volt valami csendes, és volt valami magányos.
Ez az a pár csók, amiért meghalni kész szívem,
Ez a pár érintés, mi elnyomja lelkem.
A pár szó, mi csendes volt és félénk,
Az a pár hang, mi remegett, mert félt.
Félt ő, és féltem én is, az ajkam remegett,
Ó bárcsak ismét lehetne, csak még egyszer,
De az nagyon, nagyon felejthetetlen legyen!
Sírok. De nem tudom, kiért és miért félek,
Miért lángol a szívem, és miért vagyok meghalni képes?
Itthagynék egy világot, hisz semmit nem ér a világ értem,
Mert én csak porszem vagyok a világegyetemben,
Csak egy szomorú bolond vagyok az életben.
És csak sírok, csak sírok valakiért, aki semmit nem tett értem.
Sírok valakiért, aki magányosan hagyta gyenge szívem,
És mit ér az igazi is, ha mégsem igazi,
Mert őmiatta a szívem gonddal teli.
S ha megváltozna és én lennék a minden,
Kisütne a nap és boldog lennék az életben.
De ő sem ér semmit, mert ő is csak egy ember,
A világtól én tanulok és a világ tanul majd tőlem!
2000-10-05

Sírok az örömtől és sírok a szomorúságtól,
Mert szívemben boldogság és bánat is volt.
Egy felejthetetlen csók, egy érzelmi kaland,
Egy kaland, mi ki tudja, meddig tart?!

Meddig fog tartani ez az égető vágy?
Meddig fog élni ez a boldog magány?
Meddig fog élni hagyni e szerelem?
Mondd meg a választ, kérlek, Istenem!

Már az első csók hiba volt, érzem,
Mert gondoltam, őt meg nem szerethetem.
És mégis. A félelem legyőzi e szerelmet.
A tudat fáj, nem hagyja élni testem.

A tudat fáj, elkerget a mélybe…
Tiszta érzelem ez, vagy fény a sötétségben?
Hagynia kéne élni e fájdalmas szívet,
Vagy meg kéne halnia e szerelemnek?

Tisztáztam érzelmem, mégis elvakít a félelem,
A félelemtől meghalnom kéne, érzem.
De nem teszem, de ha elmegyek?
Mi lenne az életben… nélkülem ki lenne?

Szeretek élni és szeretek szeretni,
De nem tudni hogyan és kit.
Miért keverhető össze két érzelem,
Miért keverhető össze a szeretet és szerelem?

Félek. Félek, a sors megbüntet engem,
És eldobja két legfontosabb életem.
Félek, a vágy, a szerelem legyőz engem,
És háttérbe szorul a félelem, a szeretet.

Az életnek itt vége szakad,
Ami eddig szép volt, a mélybe zuhant,
A nap kihűlt, a fény eltűnt egy perc alatt,
És a szeretet a sötétség ura maradt…

Ezért sírok, mert ez a vég, ez a bánat, a szomorúság,
A kettős érzelem pedig számomra a fájdalom és a boldogság.
2000-09-29

Mindig arra gondolok, ami fáj,
Az emberek érzik a fájdalmamat már.
Elkergetni nem lehet az életből,
Elűzni tiszta szívből, szeretetből.

Talán hiányzik nekem a régi kapcsolat,
Szokatlan, hogy életem nélküle maradt.
Pedig boldog vagyok mindez nélkül,
Mégis hiányzik, nem űzhetem el fájdalom nélkül.

Mindig is ott marad szívem csücskében,
Még ha az egész szívemet más is foglalja el.
Ott marad, őt már ki nem űzhetem,
Mert ami volt, örökké ott marad a lelkemben.

Nem lehet a múltat könnyen elfelejteni,
Még ha nem is kéne újra kezdeni,
Még ha nem is volt jó a fagyos múltam,
Akkor se hagy el engem talán soha.
2003-05-03