90. A lét veled

Tudod a lét veled a világon a legszebb,
Tavasszal, a virágokkal mutatod szerelmed.
A napsütésben ölelsz és táncolsz,
Ahogy először táncoltunk.
Új kalandokkal ébredünk mindketten,
Vágyunk egymás lelkére a fellegekben.

Nyáron egymásé leszünk napok után,
Akkor szerelmünk nem marad árván.
Olykor érzem úgy, ez a végtelen,
És örökre így marad köztünk a világegyetem.
Szeretlek minden nap, minden éjszaka,
Nappal a nap, éjszaka a csillag vagy.

Ősszel mindig velem éled az életed,
Olykor a szerelmünk a legszebb.
Legfontosabb, ha csókolsz és érezteted,
Miénk a világ, miénk az élet.
S ha elmegyek, utánam jössz,
És ha elmész, mindig visszafordulsz.

Télen, mikor a fény kitör,
A szerelem utolsó napja jön,
De újabb év kezdődik, egy új szerelem,
Amikor mienk a világ, csak veled.
Amikor rájövök, mi az élet,
És, hogy milyen szép élni veled!
1999-12-23

Éjjel van, s mégsem alszom, mert szívem elkalandoz.
Rólad álmodtam, hogy veled voltam, de csak álom volt.
Nem tudom, mit tegyek, és csak sírni tudok érted,
Mert szerelmed nem bizonyítod, nem tudom, szeretsz-e.

Csak fáj a szívem érted, és te semmit nem teszel.
Mondd: mit csináljak veled, hogy változz meg? Szeress?
Hatni nem tudok rád, s csak fáj minden szó érted,
Akkor gondolnál-e rám, ha örökre elmegyek?

Mondd, mit tehetek érted azért, hogy igazat mondj?
Mit tegyek azért, hogy soha többet ne hazudj?
Mit vársz az élettől és mit vársz tőlem?
Ha szeretsz, akkor soha ne engedj el!

Én csak arra kértelek: szeress, örökre szeress,
Te fogadalmakat tettél, és én örökre hittem neked.
S már nem tudok, képtelen vagyok bízni benned,
De ha igazán szeretsz, bizonyítsd be, tégy meg mindent értem!
1999-12-21

Ó te fényes csillag, te végtelen csillag,
Vigyázz ránk, el ne hagyj minket soha,
Ó te csillogó égitest, te éjszaka,
Légy mellettem örökre, ne légy mostoha!
Hagyd, hogy nyíljanak a virágok,
Hagyd a havat szállingózni, védd őt,
Védd az életünket, védd a világot!
Soha ne hagyd cserben őt!
Vigyázz ránk, te fényes csillag,
Te, ki az őrzőangyalunk vagy!
1999-12-19

Amikor csak ülsz, és hallgatod a csendet,
S nézel a végtelen, vak sötétben,
Szomorú a tekinteted, mégis boldogan érzel,
Mert ilyenkor jössz rá, milyen szép az élet.
1999-12-07

Ó bárcsak égi csillag lehetnék,
S onnan nézném az emberi életet,
Nézném a boldogságot,
És az lenne, amit én akarok.

S akkor felbukkan egy csillag,
Mi régóta ismerek,
És ő is ugyanúgy figyeli,
Az emberi életet.

Még jobban ragyog, mintha én ragyoghatnék,
S az emberi szerelemért, felér az égig.
S boldog lehetnék veled, kedves barátom,
Kit oly régóta ismerek, csak ezen a világon.
1999-12-03

"Ma már azt kell mondjam, a gyártó és a forgalmazó nem értem,

hanem belőlem él, és ez nagy különbség..."

                                             /Bio Gabi: E-mentes övezet/