Közel az égig voltam egy szép, őszi napon,
Egyedül voltam, s néztem a felhőkig érő eget.
Rád gondoltam azon a napon, s elkerült az álom,
Hideg, hűvös este volt. De nem éreztem hideget.
Melegített a szerelem.
Néztem a felhők gyors haladását kelet felé.
S a szerelem őrjöngött bennem azon az estén.
Néztem a csillagok keletkezését, mikor fájdalom ért,
Gondoltam arra, vajon itt lehetsz lenn és élsz?
Még jó, hogy élsz, s nem tudod, mit érzek,
Mert te nem olyan vagy, mint én, te nem érzed
Azt, amit én érzek: szerelmet. Igaz, mert azt súgja a szél.
De érzel hűséget, kedvességet, bájt, gyönyört?
Én nem tudhatom, mert el nem árulod.
De szeretnél-e velem élni, ha a boldogság eljön?
Részemről én igen, még ha meg is halok.
1999-11-14

https://publioboox.com/hu_HU/ket-eletem1

Felnézek az égre, s csak nézem,
Mert elérni lehetetlen.
Az életem nehéz és fájdalmas,
Mert te fájdalmassá teszed ma.
Szemeimből érted könny ragyog,
Mert neked könnyebb, ha akarod.
Miért nem jössz velem a végtelenbe?
Miért nem szeretsz úgy, mint régen?
Miért nem mosolyogsz rám oly kedvesen,
Miért nem ölelsz már oly gyengéden?
Mint a régi szép időkben,
Mert neked könnyebb, mint nekem.
1999-11-14

Az ember újjászülethet
Egyszer, kétszer, háromszor, vagy talán többször,
De ha az ember elcsügged,
És a halálra kész, még akkor is lesz talán remény,
Hogy újra feltámadjon az a lény,
Ami benne él!
1999

Veled élek én örökre szépen,
Karjaidban mindennap ölelsz,
Régóta szép szerelmet csak irántad érzek,
S ha szomorú vagyok, könnyeket ejtek.

Szememből könny ragyog, s csak csillog,
Fájdalom ez? Szerintem nem, nem tudom.
Rájöttem, szeretlek, s csak ezt gondolom,
Ha fájdalom is ér, az boldog fájdalom.

Hisz boldog vagyok, mert szerethetlek,
Boldog vagyok karjaidban, akár a fények.
A tündöklő sötétben, csak veled lehetek,
Hiszen mindennél is jobban, csak téged szeretlek.

Boldogan ölellek, mert veled lehetek,
Mosolygok és a csókok után szemedbe nevetek.
S álmodozok. A virágos réten csak mi ketten,
Boldogan nevetünk még az éj csendjében.

S ülünk egy padon a hold fényében,
S csak nézegetünk a végtelen fényévben.
S akkor azt köszönöm neked és az égnek,
Hogy az én életem örökre a tied lehet.
1999-10-18

Mindig is olyan fiúra vártam,
Aki mellettem van, ha szememből könny ragyog,
Megvéd, ha ellenem a veszély háborog.
Ad az életéből, ha szükségem van rá,
S mellettem mindenben a végtelenig kiált.

Csak őt szeretem.
Mert az ő arca, mint a rózsaszál,
Mikor nevet, az öröm a messzibe száll.
Szemébe nézek, és nem érzek gyűlöletet,
Se bosszút, csak egy édes szerelmet.
1999-10-08