Most érzem igazán, mennyire szeretem,
Most volt érzem, a legszebb nap vele.
Mert álmodtam egy csodálatosat róla,
És szerettem gyönyörűen álmomban.
S mikor felébredtem, arra gondoltam, jön,
És rám gondol, értem mindent megtesz.
Legyen bármi, vagy bárki ellenem, ő jön,
És szembeszáll vele, bármikor értem.
És amikor találkoztam vele, boldog voltam,
Egész napra az övé voltam, és nevetést hallottam.
Veszekedtünk, de ez a veszekedés vicces volt,
És a szíve engem örökre, újra elrabolt.
Éreztem teste melegét, és egy életre enyém lett,
Rájöttem az érzelmeimre, szeretem őt egy életre.
Most érzem igazán, mennyire jó vele,
Most jöttem csak rá, ez a szerelem végtelen.
Sokszor elképzeltem, tavasz van, kint vagyok a réten,
Ahol virágok nyílnak körülöttem, fekszem a fényben.
És csak nézem az eget, ami oly messze jár,
Akárcsak ő, mert a szerelem a messzibe száll.
Most érzem igazán, mennyire szeretlek,
Most jöttem csak rá, ez a szerelem mily végtelen.
1999-11-26

Közel az égig voltam egy szép, őszi napon,
Egyedül voltam, s néztem a felhőkig érő eget.
Rád gondoltam azon a napon, s elkerült az álom,
Hideg, hűvös este volt. De nem éreztem hideget.
Melegített a szerelem.
Néztem a felhők gyors haladását kelet felé.
S a szerelem őrjöngött bennem azon az estén.
Néztem a csillagok keletkezését, mikor fájdalom ért,
Gondoltam arra, vajon itt lehetsz lenn és élsz?
Még jó, hogy élsz, s nem tudod, mit érzek,
Mert te nem olyan vagy, mint én, te nem érzed
Azt, amit én érzek: szerelmet. Igaz, mert azt súgja a szél.
De érzel hűséget, kedvességet, bájt, gyönyört?
Én nem tudhatom, mert el nem árulod.
De szeretnél-e velem élni, ha a boldogság eljön?
Részemről én igen, még ha meg is halok.
1999-11-14

https://publioboox.com/hu_HU/ket-eletem1

Felnézek az égre, s csak nézem,
Mert elérni lehetetlen.
Az életem nehéz és fájdalmas,
Mert te fájdalmassá teszed ma.
Szemeimből érted könny ragyog,
Mert neked könnyebb, ha akarod.
Miért nem jössz velem a végtelenbe?
Miért nem szeretsz úgy, mint régen?
Miért nem mosolyogsz rám oly kedvesen,
Miért nem ölelsz már oly gyengéden?
Mint a régi szép időkben,
Mert neked könnyebb, mint nekem.
1999-11-14

Az ember újjászülethet
Egyszer, kétszer, háromszor, vagy talán többször,
De ha az ember elcsügged,
És a halálra kész, még akkor is lesz talán remény,
Hogy újra feltámadjon az a lény,
Ami benne él!
1999

Veled élek én örökre szépen,
Karjaidban mindennap ölelsz,
Régóta szép szerelmet csak irántad érzek,
S ha szomorú vagyok, könnyeket ejtek.

Szememből könny ragyog, s csak csillog,
Fájdalom ez? Szerintem nem, nem tudom.
Rájöttem, szeretlek, s csak ezt gondolom,
Ha fájdalom is ér, az boldog fájdalom.

Hisz boldog vagyok, mert szerethetlek,
Boldog vagyok karjaidban, akár a fények.
A tündöklő sötétben, csak veled lehetek,
Hiszen mindennél is jobban, csak téged szeretlek.

Boldogan ölellek, mert veled lehetek,
Mosolygok és a csókok után szemedbe nevetek.
S álmodozok. A virágos réten csak mi ketten,
Boldogan nevetünk még az éj csendjében.

S ülünk egy padon a hold fényében,
S csak nézegetünk a végtelen fényévben.
S akkor azt köszönöm neked és az égnek,
Hogy az én életem örökre a tied lehet.
1999-10-18