Néha leülök egy székre és nézek,
Nézek egy végtelenbe, ahol elérhetlek,
Úgy érzem a mienk már a világ,
Úgy érzem, szeretetünk a messzibe száll.

Ilyenkor arra gondolok – hiányzol -,
Bár ott lehetnék veled és akkor,
Ismét karjaidba borulok,
Puha arcodra csókot adok.

Az álomból lassan felébredek,
Gyengén az ágyamra fekszek,
Ránézek a dolgokra, mit adtál nekem,
És azon töröm fejem, mindez az életem.

A legszebb szavak is a mienk,
Mert nekünk adta azt is Isten,
Életem veled már nem félelem,
Csak az égig nyúló érzelem, a szerelem.

Csak egy pillanatig átélek mindent,
Azokat az édes heteket csak veled,
Azt az édes és oly gyengéd szerelmet,
Amit irántad érzek, most jövök rá, mennyire szeretlek.
1999-08-27

Hallom az eső kopogását ablakomon,
Érzem a szellő fuvallatát könnyes arcomon.
Fekszem az ágyon és gondolok rád a sötétben,
Mert szeretlek és nélküled minden olyan végtelen.
Mert te vagy nekem örökre hű szerelmem,
Hisz veled élni sokáig nem lehetetlen,
Küszködöm hiányodban te égi szellem,
Te, ki nekem a fény, drága hitetlen.

Nem vagy itt velem, ezért fázom,
Érzem, a mosoly nem virít arcodon.
Enyémen se. Én csak magányos vagyok,
Mert te nem lehetsz most velem, pedig én akarom.
Most te is egyedül lehetsz, tudom,
Elképzelem, hogy csak nézed a plafont.
És arra gondolsz, ami történt velünk,
Könnyezek én is, mert nincs lét nélkülünk.
1999-08-16

Szeretlek - én örökké csak ezt érzem,
Elfeledni téged?! Soha! Az lehetetlen.
Látják búcsúzásunkat a szomorú tanúk,
Mert ők mindent látnak: mert ők a csillagok.
Látják, hogy búcsúzunk, egymást öleljük,
És arcukon egy könnycsepp legördül.
Látják azok. A kutyák kint üvöltenek,
Azt mondják, örülj neki! Megadta neked őt Isten!
És igaz ez, hogy téged nekem rendelt Isten,
Megadta nekem azt, hogy miénk legyek a végtelen.

Szeretlek - mert veled minden perc szép,
Mint az álom csendje, ragyog, és arra kér,
Vigyázzak rád örökre, mert te vagy nekem a fény.
Az égen egy mosolygó csillag vagyok melletted én.
Most nem vagy velem, de hamar visszajössz,
És én csak rád gondolok, arcod hozzám mindig visszajön.
S ha elalszok, te az álmomba férkőzöl,
S ott látom arcod, ahogy mosolyogsz rám a messziből.
1999-08-01

Csendesen érzem hűvös s mégis oly meleg tested,
Halkan suttogom neked mindenekfelett, szeretlek.
Érzem azt a forró leheleted, mikor megcsókolod arcom,
Köszönöm neked, hogy ezt az életet soha fel nem adom.

Ha kezedet fogom s veled vagyok,
Érzem, biztonságban vagyok,
Nem bánt senki, mert te velem vagy,
Érintésed ma már nem zavar.

Simogatásod lángra gyújt,
Ekkor eltűnik előlem a múlt,
Megkérded: bízol bennem?
S én válaszolok: bízok benned.

Amikor arcon csókolsz, és fülembe súgod,
Szeretlek, nélküled az életem örökre holt.
Nincs több ilyen lány a világon,
Ki ennyire szerethet, mégis hiába várok.

Álmom, így is-úgyis beteljesül,
Nélküled a nap kihűl.
És akkor nem érezhetem meleg tested,
Nem lesz, ki mellettem lehet.
1999-06-05

13. Lelkem szárnyán

Lelkem szárnyán üvöltenék: várj!
Várj még egy kicsit rám, hisz elüldöz a magány.
Nélküled vagyok most egymagamban,
Hisz üvölteni tudnék, de maradok magamnak.

Ne várj tovább, menj egyedül,
Ha menned kell, menj, menekülj!
S ha szeretsz, állj meg, ha megyek utánad,
Mert én szeretlek, ha áldozat is vagy.

Hiányzol, mert egy napja nem vagy velem,
Hiányzol, mert most nem őrjít meg a szerelem.

Lelkem szárnyán repülj te angyal,
S egyszer vigyél majd magaddal!

S vigyázz rám, mert én is vigyázok rád,
Hisz’ neked csak én vagyok már,
S te vagy nekem a csillag és fény,
Kérlek, jöjj el értem, vigyázz rám, te csillagos ég!

Neked már csak én vagyok,
Ki szíved egyedül nem hagyom.
Kell nekem örökre mosolyod,
Mellettem szíved sosem holt.

Szeretlek, mert te vigyázol rám,
Te megadsz nekem mindent, ami nem fáj,
Lelkem szárnyán te élsz, te angyal,
Ki nekem a fény, s a felkelő nap!
1999-05-23

Örökre velem leszel, s én örökre veled leszek,
Ha vállalod minden érzelmed.
Én melletted leszek, el nem hagylak soha,
Hisz szeretlek, megbíztam tekintetedben valaha.
Mellettem szabad lehetsz, mint a madár,
Én nem kötlek meg, mert szeretetem a messzibe száll.
Bármerre jársz, én megtalállak,
Bárhol vagy, a végtelenbe hívlak.
Szeretlek, s veled örökre maradnék,
De csak ha szíved hozzám visszatér.
A nap minden percében rád gondolok,
Ha szemben állok veled, szemedbe mosolygok,
És érzem, csak veled lehetek boldog.
Hisz ha veled vagyok, örömömben dúdolok,
Olyanokat, hogy szeretlek, míg élek, el nem feledlek.
Mert te meg tudtad adni azt, amit más fiú nem,
Ezt a hihetetlen szerelmet,
Mi végigszalad bennem.
Sokszor azt kérdem magamtól,
Hogy lehet ez, hisz minden reménytelennek látszott,
De remény van, és itt is volt,
És én bíztam ebben a reményben, hisz megvolt.
Akartam, hogy mindez így legyen,
És így is lett minden.

Sokszor azért tudnék könnyeket ejteni,
Mert szeretlek, és ezt képtelenség elhinni.
Mégis való igaz, szeretjük egymást és ez jó,
Részemről ez egy nagyon csodálatos dolog.
Veled átélni a hajnalt és éjszakát,
Rád gondolni hosszú éveken át.

Örökre velem leszel és én örökre veled leszek,
De csak ha vállalod minden érzelmed.
1999