Egy gyertyaláng csak, mi erőt ad nekem,
Hogy erőt adjak át neki, egy életet.
Értelmet az életből, életet szívből,
Erőt adok neki én, ki szól lélekből.

Én mellette leszek örökre, amíg csak lehet,
S kitartok mellette bármilyen félelemben,
Érzem, neki csak jót adhatok át,
Hogy majd később megköszönje édes szavát.

Miért pont ezt a rosszat választja?
Miért hagyja magát rá a világnak?
Nem akarom, hogy tönkremenjen,
Vigyázok rá, mert szeretem.

Előlem ő sosem menekülhet,
Amíg ég ez a tűz, nem pihenhet.
Átadok neki egy életet, egy magányos szívet,
Hogy ne legyen egyedül, soha az életben.

Ő az egyetlen fiú, ki bizonyítani tud,
Ő az egyetlen, ki nem hiszi, hogy van innen kiút.
Én egyszer megígértem magamnak,
Hogy megváltoztatom életét, csak a jobbat akarva.

Nem engedem, hogy egyedül maradjon,
Nem engedem, hogy ez a csillag kihunyjon,
Nem szakítom szét szerelmünket,
Nem hagyom, hogy elvesszen a lét szívünkben.
1999-05-04

Hiszek benned, mert te hiszel bennem,
Lángoktól ölelsz, és én karodban fekszek.
Felmerül a kérdés bennem: vajon mi lesz,
Mi lesz azután, ha megtörténik? Mi lesz életemmel?

Vajon velem leszel utána örökre?
Vajon elhagylak, s nem mosolygok rád soha többet?
Lehet, hogy örökre szeretni foglak,
De lehet, téged is el kell, hogy hagyjalak.

Ha megtörténik, és úgy érzem,
Te lehetsz nekem örökre a minden,
Örök életemben veled lehetek,
Mert hiszem, hogy utána jó lesz.
1999-05-06

A csókod által ismertelek én meg,
Csókod nyugtatott egy életre meg,
És rájöttem, te egy életet jelentesz nekem,
S ígérem, jó lesz velem életed és minden,
Szeretlek, mert veled minden perc jó,
Veled az élet csodálatos és szeretetreméltó.

Ez a félelmed, a küzdelem valakivel,
Ez az érzelmed, tenni valamit valamiért.
Gyenge pont ez, vagy erő, nem tudhatom,
Hisz még igazán nem is ismerlek, csak amit csókod elmondott.
De abban a csókban sok minden volt,
Szerelem, barátság és minden gyönyörű szó.

Szeretlek, de ennyi idő alatt még senkit nem szerettem meg,
De rájöttem, téged szeretni nagyon lehet.
Hisz ez az a gyenge és mégis oly erős oldalad,
Ami félénk és mégis oly sok erőt ad.
Szeretlek, mert csókod mindent elárul,
A szerelmed szebb, mint legszebb dalom.

Szeress engem: ameddig élsz,
Szeress engem: ameddig csak remélsz!
Légy velem örökre, és hálát adok neked,
Hogy téged szerethettelek egy életre meg!
1999-04-27

Gyönyörű fájdalom

Ég bennem a tűz,
Egy fájdalom, egy bűn,
Ami gyönyörré válik át,
Gyengéd és szörnyű kínokká.

Csak azt nem tudom, miért,
Hisz megvan minden, ami él,
Létezik és nekem jó,
Ami egykor álom volt.

De tudom, mert rájöttem,
Hogy kínokat azért érzek,
Mert még mindig szeretek olyasvalakit,
Kiről azt hittem, a végtelenbe repít.

Aki hagyta, hogy elmenjek,
Hogy mindezt, ami megtörtént, leküszködjem.
Aki erőt adott nekem élni,
És ahogy velem bánnak, úgy másokkal bánni.

Mindenki azt hiszi, most boldog vagyok,
Hogy ez a valaki nekem már csak a múlt,
De hazudnék, ha azt mondanám,
Én nem szeretem őt soha többet már.

Mert még mindig él bennem érzem,
Nem hagyja egyedül lelkem,
Hagyja, hogy gyönyörű fájdalmat érezzek,
De én nem hagyom, hogy ezt tegye velem.

Inkább szerelmem mögé bújok,
És érzelmeim neki átadom,
Hogy ő kapja meg, mit megérdemel,
Az én igaz szívem, forró szerelmem.
1999-05-09

Már a hatvanhatodik verset írom rólad,
S nem tudom, miért nem hagynak el a szavak,
Csak közeledek feléd, de nem tehetek róla,
És én mégsem érhetlek el, pedig már küszködöm hetek óta.
…Vagyis csak nem akarlak elérni,
Mert hagyom szíved egyedül vérezni.

Kérdem én, miért, miért hagytad,
Hogy elmenjek, mert hinni akartam,
Szólj rám, kérlek, ha tévedek,
Ha azt mondom: sosem szerettél engem!
De karod oly meleg volt,
Ölelésed mégis a múltba hullott.

Mosolyod mindennél ragyogóbb volt,
S én hittem neked, mert szerelmed végtelenig lángolt.
De kihunyt a tűz napok alatt,
Érzelmeink a mélybe zuhantak.
Még mindig itthagytál egy darabot a szívedből,
Mi bennem él s megóv engem mindentől.

Mi egyszer szerettük egymást,
Mi eddig még nem értettük a halált,
Ha el kell válnunk egymástól,
És hogy egyszer még egymásé maradunk.
Azt a szót nem értettük, hogy ég veled,
Hogy egyszer még elhagy szerelmed.

Ezek már az utolsó szavak rólad,
Amiket még előhozok, kimondok rólad,
Szeretlek és ezt a 48 napot soha nem felejtem el,
Hisz ez az én múltamban örökre ott lesz, mert kell.
De ez mind volt, megtörtént, de már elmúlt minden,
De még megadom azt neked, hogy utolsó szavam ez lesz: - Isten veled! -
1999-05-01