Te Égi szellem mutasd meg életem,
Vigyázz rám, mert kell, hogy higgyél bennem,
Ó felséges lény, vigyél el messzire,
Ott, ahol még a jó Isten se érhet el,
Repíts engem nagyon messzire,
Ahol a madár se járt, fel a fellegekbe!

Ó te Égi szellem, mutasd meg életem!
Mutasd meg az utat a jóhoz a végtelenbe!
Vezess utadon a jókhoz, az értelemhez,
Ne hagyd, hogy bántsanak, védj meg mindentől a végtelenbe,
Kérlek, védj meg, ha kín gyötör,
Ne hagyd lelkem soha egyedül!
1999-04-25

Hitetlen

Te drága hitetlen,
Jöjj el éjszakánként értem,
Repíts engem fel az égig,
Vigyél magaddal a világ végéig!
Szeress engem meg te, ki szabad,
S bolond csupán, mert Isten hagyta,
Hogy az legyen, de csak velem,
Hisz mindketten a bolond névre hallgatunk,
Ezt az emléket őrzi nekem meg.
A boldog bolond nótát, mit elhagyunk.
Szeress engem te, ki nem hisz senkibe,
Szorosan ölelj te, ki a függetlenség Istene!
Szeress, s vigyél kalandodba,
Ne engedj el, vigyél haza!
Vigyázz rám örökre te fényes csillag,
Mert téged szeretlek, hisz te egy angyal vagy!
Boldogítottál, felvidítottál engem egy életre,
Melegítettél, mikor fáztam éjjelente.
Kérlek, szeress engem te valaki,
Aki szeretni tud, de nem remélni!
Biztos az egész életében, az szeressen,
Jöjjön el csakis énértem!
Maradj velem, Te csillagos ég,
Mert hiszem, hogy jó lesz veled a lét!
1999-04-25

Szemed oly félénk és derű volt,
Ajkad remegett, arcod halványult.
Mélyen szemembe néztél, s kedvet éreztél,
Ott voltam, ajkad mosolygott felém.
Szeretlek, de már nem szerelemből,
Csak azt a meleg barátságot szívemből.
Szeretlek, mint minden más embert,
Mégis úgy érzem, szerelmed nem megy el.
Bennem él szemed, ajkad, tekinteted,
Bennem él lelkesen boldogító szíved.
Bár legszívesebben megölelnélek,
Karodba ugranék, hogy érezd: szeretlek.
Az a mosoly akkor nekem egy életre szólt,
Akkor a boldogság bennem fellángolt.
Rájöttem, ez a barátság nagyon fontos,
S már többet barátságunk nem lesz holt.
Sírok, arcomon könny gördül, tudom,
Rájöttem ez csak egy felesleges küzdelem volt.
De ha jobban belegondolok, mégis tanultunk belőle,
Hisz’ én rájöttem, a te szíved szeretetre termett.
Rájöttem, küzdelemben elvesztél,
S tudom, már kínokat is éreztél.
Szeretlek, tudom, már régóta, szerelmem el nem hagyom,
A küzdelmeket legyőzted: mert szerettél, de nagyon.
1999-04-25

Talán egyszer

Talán egyszer újra együtt ébredünk,
Talán egyszer újra együtt ver a szívünk,
De már csak a régi emlékek maradtak,
S vérző szívünk talán egyszer még lángra kap.
De bolond vagyok én, ha azt mondom,
Ha visszajössz, bármikor fogadlak otthon.
Mert ez egy felejthetetlen szerelem, mi elmúlt,
S eltűnt, mint tóban a kő, ez a szerelem elhunyt.

Talán egyszer fájdalom közepette érzem,
Régi szerelmek nyomát tiszta lelkemben,
Talán egyszer megbocsájtok mindent,
Ha meg is halnék egyszer érted.
De bolond leszek én, ha most szívemre hallgatnék,
S azt mondanám, térj vissza hozzám csillagos ég.
Hiszen akkor az az egy csillag mindig fenn volt,
Csak egy, csak az az egy, mi lelkesen egyedül volt.

Talán egyszer egymással szemben elmegyünk,
Akkor egymás szemébe nézünk, s mindketten felnevetünk.
Nevetünk mindazon, ami történt,
Volt, elmúlt, de megtörtént.
Az időt nem állíthatom meg és vissza se,
Az életem megy tovább, de őnélküle.
Mégis hiányzik, s legszívesebben karjaiba zuhannék,
De legyőz a szerelem, karjaiban nem leszek én.

Talán egyszer még az ő karjaiban sírok,
Talán egyszer ajkát gyengéden én csókolom,
Talán egyszer ő lesz majd, ki az égig elrepít,
S álmokat fogok vele átélni.
De bolond vagyok én, ha megbocsájtok neki,
Kérlek, jöjj el, hisz bolond vagyok, hadd súgjak valamit!
Valami olyat, hogy szeretlek, kérlek, előlem ne zárd be lelked!
Ó, Te fényes arcú, jöjj, nézz rám, és megmented szívemet!
1999-04-25

Könnyek

Már elváltunk egymástól,
Mégis könnyet ejtek, ha rád gondolok,
S nem tudom, de valahogy érzem,
Te örökre megmaradsz nekem.

A lelkemben, s ha itt maradsz,
Letörlöd könnyeim, ha megvigasztalsz,
De te nem jössz, ha hiányzom,
Neked mégis hiányzik mosolyom.

Ha elmegyünk egymás mellett,
Tekinteteddel keresed szemem,
S csak egy pillantás akad meg bennünk,
Csak egy pillantás, mit sosem feledünk.

Szeretlek, még mindig ezt érzem,
De eszemben elfelejtelek,
Mégis szememben ott leszel,
S szívemben lapulni fogsz lelkesen.

Még mindig mindenem odaadnám neked,
Hogy elhidd, még mindig szeretlek.
Bárcsak rájönnél, én fontos vagyok neked,
És akkor visszajönnél hozzám akadályokat legyőzve.

S újra maradna minden a régi,
Ami volt, de elmúlt az idő szerelmesei.
Kérlek, tégy boldoggá újra,
S minden könnyem tied lehet újra.
1999-04-18

Egyedül állok a szűk utcán.
Magányba menekülök, és csak nézek bambán.
A szellő megfújja hajam,
Kezem remeg, fáj a lábam.
Előre nézek és látom,
Ahogy két fiú felém kiált.
Odaérnek, szívem elhalványul,
Hallgatok, de az egyik mellém áll.
- Hallom, még szereted,
És ő ugyanígy érez.
- Igen – válaszolom –
Még mindig szeretem,
S nem tudom, meddig tart,
Ez az örökké tartó szerelem.
Beszélni szeretnék vele,
Tudtára adni, még mindig kell nekem.
Könnyet ereszt szemem,
Hangom megakad hirtelen,
De folytatom szavam,
És ők meghallgatnak.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőle,
Mert hibáztam, de ezt nem érte tettem.
De ígérem, többet ilyet nem teszek,
Nem hagyom, hogy újra elveszítsen.
Megállok, és elakad hangom ismét,
Elindulok, de utánam szólnak még.
- Szereted? – Ez a hang szólal fel,
És válaszolok:
- Én örökké fogom szeretni,
Míg más fiúra fogok mosolyogni,
Akkor is őt látom majd,
És ha egyszer meghalok,
Előtte is csak rá fogok gondolni,
Mert 48 napot vele tölthettem el,
Ezért hálát adok Istennek, hogy szerethettem őt, egy egész életre.
1999-04-06