Ne hagyj el, kérlek,
Ellened bármit is tettem,
Kérlek, maradj velem,
Tarts ki mellettem!

Szeretlek és te is szeretsz,
Tudom, kellek neked,
De kérlek, maradj még,
Hisz’ nélküled életem mit ér?

Utolsó vers, melyet még írok,
Melyben kiöntöm lelkem,
Miben még megbízhatok,
Ezennel bezárom életem.

Mert talán még te lennél az egyetlen,
Kit továbbra sem szeretni lehetetlen.
Hisz te voltál az egyetlen,
Kit mindig, de nagyon szerettem.

Rólad szól a legtöbb, és utolsó versem,
Rólad még a csillagok alatt is énekeltem.
Téged úgy szerettelek, mint még senkit soha,
Aki életemet megváltoztatja, az te vagy!

Ez az utolsó vers a legszebb,
Hisz rád gondolok ebben a versben,
Még ha messze is leszel,
Téged el nem feledlek.

Bevallom, most is könnyet ereszt szemem,
És téged még most is szeretlek,
Te vagy az első és utolsó igaz barátom,
Ki elmondott nekem minden érzett szót.

Azt hiszem, nélküled egyedül maradtam,
De te megtanítottál mindarra,
Hogyan kell szeretni és gyűlölni,
Hogy kell egy egész életet leélni.

Ez az utolsó versem életemben,
Hisz előtted nyitva állt lelkem,
De most teljesen bezártam szívem,
Ki megnyithatja, csak te vagy, az egyetlen.

Mert téged szerettelek a világon a legjobban,
Csak neked szerettem mesélni érző szavakat.
Hiányzol és én tettem egy fogadalmat,
Hogy örökre szeretni foglak.

Egy könnycsepp esik a papírra,
Szomorú vagyok, és csak ülök egymagam.
Végiggondolok mindent,
Mikor szép volt minden.

Érzem, még mindig kellesz nekem,
De nem tudom, gondolsz-e rám, válaszom: nem.
Az összes csillag fenn van most,
De közülük egy, csak egy ragyog.

Az én szerencsecsillagom,
Hisz’ ha fent van, mindig szerencsét hoz,
És most a tücsök is azt hegedüli,
Egyedül maradtál, és én is.

A csillagok már szomorú tanúk,
Mert sok pillantást láttak azok,
Mik rossz pillantások voltak,
Rád és rám, hisz ezt már előre megjósolták.

Ezek az érzések benne vannak ebben a versben,
És feladásomat várják az égi csillagok,
De tudod mit? Nem hagyom, hogy ez végbe menjen,
Nem adom fel, hogy elfeledjél, nem adom fel, soha…
1999-02-18

Nélküled fekszem az ágyon,
És bámulom a plafont.
Sötét van, de én mégis jól látok,
Jól látom az arcod.
Ahogy mosolyogsz, és szíved kitárod,
Mikor szemed a messziből felragyog.
Visszaemlékszem arra a pillanatra,
Mikor kellemesen töltöttek el a szavak,
Mikor rád néztem, és te is szemembe néztél,
Akkor úgy éreztem, ez a vég, jöhet a lét.

Lelkembe tapostál, érzem hát.
És akkor felcsapott egy villámlás.
Mi elkergette lelkem messzire,
Hogy rádtaláljak örökre.

De szívem elhagyott, ha azt mondom,
Nem hiszek neked, ezért életem feladom.
Meghalnék érted, tudd meg, mert szeretlek,
És nem engedem, hogy elhagyd a lelkem.
Mert én lelkem mélyéről szeretlek, tudom,
És nem hagyom, hogy ez a pillanat elmúljon.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, csak ezt érzem,
És ezt az érzelmet ki is mutatom, csak neked!

Elárasztasz virágokkal és csókokkal,
Ilyenkor szívembe a szerelem belenyilall.
Fellángol, és az eszem kimutatja,
Nekem csakis te, de csak te vagy!
Hiányzol, egyedül maradtam.
De boldog vagyok, hisz szíved egyszer megkaphattam.
Nem léteznek itt szavak, csak érzelmek,
Érzelmek, mik engem el nem engednek.
És ígérem, az utolsó pillanat lesz az,
Mi szívünkben örökre megmarad.
1999-02-17

Boldog maradok, ha el is hagysz,
Bolond leszek és vagyok, ha elhagysz.
Sírni fogok, de csak belül,
Mosolyom viszont megmarad kívül.

Ha nem is hívsz, és egyedül leszek,
Könnyet ereszteni előtted nem merek.
Inkább mosolygok, és azt mondom, így jobb,
Belül könnyezni fogok, mégis boldog maradok.

El nem árulnám neked,
Hogy fáj a szívem érted.
Szememben a csillag örökre ragyogni fog,
Még ha menekülnöm is kéne, mert előjön a múlt.

Megviselne igaz, magányom.
És nem találnék még egy ilyen fiút a világon.
Szomorú lennék, hogyha elhagynál,
De még boldogabb lennék, ha velem maradnál.

Remélem, sokáig megleszel még,
Hisz köztünk forró barátság is él,
Nem hagyom, hogy elszomoríts,
És a világban elhidd mások szavait.

Már három napja nem érintettél,
Forró csók iránt nem éheztettél,
De ha elhagynál, se lennék magányos,
Mert nélküled is boldognak kell maradnom.
1999-02-17

Sokan - tévesen - úgy próbálnak meg fogyni, hogy a napi kalóriabevitelüket drasztikusan lecsökkentik. Sokszor elkezdik a kalóriaszámolást, 1200 kcal alá mennek a napi elfogyasztás tekintetében. Amitől persze meg is indul a fogyás. Csakhogy a test éhezik és ezáltal az első "legfeleslegesebb" energiaforráshoz nyúl, mégpedig az izomzathoz. Ezáltal pedig bőrünk petyhüdt lesz, a makacs narancsbőr nem akar eltűnni, fáradékonyak leszünk. Ugyanis nem a szervezetünknek hasznos tápanyagokat visszük be, hanem a fel nem használhatókat. Ilyen pl. a cukor, a felesleges finomított szénhidrát... A szervezet így nem kapja meg a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, fehérjét, zsírt... pont azokat a tápanyagokat, amik az egészséges élethez nélkülözhetetlenek.

Hiába csökkentjük az ételek mennyiségét, ha nem törekszünk a minőségre! Ha a testünk éhezik, még nagyobb raktározásba kezd, mint eddig, és visszahízás lesz az eredménye annak a tápanyagmegvonásnak, amivel kínoztuk a testünket.

Hogy mi kell hosszú távon a fogyáshoz?

- A napi kalóriabevitel ne essen 1400 kcal alá!

- Sportoljunk legalább heti háromszor fél órát!

- Részesítsük előnyben a kardiómozgásokat, mint pl. futás, kocogás, gyors séta, biciklizés, korcsolyázás. Mindegyiket legalább 20 percig végezzük! Emellett egészítsük ki az edzést súlyzózással, hogy az izmunkból ne veszítsük. Érezze a testünk, hogy szükség van rá, mert folyamatos használatba van véve!

- Együnk természetes, feldolgozatlan ételeket! (zöldség, hús, hal, gyümölcsök)

- Ne úgy fogjuk fel az étkezésünk megváltoztatását, mint ha diétáznánk. Fogjuk fel úgy, hogy életmódot váltunk és örök életünkben már egészséges ételeket fogunk magunkhoz venni! Fogjuk fel az étkezéseinket életstílusként!

- Főzzünk magunknak! Csak így lehetünk tisztában azzal, hogy mit tartalmaz az ételünk.

- Igyunk napi 2 liter vizet és csakis vizet!

- Kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, amikben  - tartósító anyagok (E 200 -tól), - színezékek (E 100-tól), - mesterséges antioxidánsok (E 300-tól), - emulgeátorok, - stabilizátorok, - savak, - savszabályozók, - mázanyagok, - ízjavítók, - aromák, - mesterséges édesítőszerek (aszpartám), - állományjavítók,  - kocsonyásítók (E 400-tól). Ezek mind mind méreganyagként fog felhalmozódni testünkben.

- Vásároljunk piacokon, henteseknél! Ne sajnáljuk a több pénzt az egészséges, mindentől mentes ételekre. Lehet, hogy egy kicsit drágábbak, mint bolti társaik, de azért, mert egészségesebbek. Tartsuk ezt szem előtt! Elvégre lehet, hogy nem is költenénk többet. Ugyanis olcsóbb egy natúr joghurt, mint egy cukros, gyümölcsös, ami ráadásul nem sok gyümölcsöt látott. Ha megvesszük a napi cigarettát, négy doboz sört, chipset és csokoládét, nem költöttünk máris többet, mint amennyire szükség lett volna? És még a szervezetünket is károsítjuk vele. Inkább vegyük meg a 200 ft-tal drágább csökkentett szénhidrát tartalmú, magvas kenyeret, mint a cukros! fehér kenyeret, ami az egekbe szállítja vércukorszintünket.

- Kenyérfélékből csak napi 1-2 szeletet együnk!

- Minden étkezésünk mellé együnk sok zöldséget, salátát, így fedezzük a napi vitaminbevitelt is, és a rostokat is.

- Együnk rendszeres időközönkét, napi 5-ször, 6-szor kisebb adagokat!

- Annyit együnk, ami épp eltelíti gyomrunkat, nem kell, hogy kipukkanjon.

- Ne együnk egynél több fogást! Maximum levest a főétel előtt, de az se legyen csurig tésztával vagy galuskával.

- Tartsuk be az egy étkezésnél "az öklömnyi rizs, tenyérni hús, és bármennyi zöldség szabályt"!

- Csak akkor együnk, ha igazán éhesek vagyunk!

- Desszertnek együnk gyümölcsöt, esetleg magas kakaótartalmú, cukormentes csokoládét, natúr joghurtot gyümölcsöt, vagy túrót gyümölccsel.

Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, odafigyelünk az étkezésükre, a mennyiségre, máris be fog indulni a fogyás, a méreganyagok kiürülése.

Több energiánk lesz, csökkenni fog a vércukorszint, a koleszterinszint. Nem leszünk fáradékonyak, evés után nem álmosodunk el. Rengeteg betegséget elkerülhetünk, aminek hátterében a helytelen táplálkozás áll. Ilyenek pl. a cukorbetegség, hormonális problémák, szív- és érrendszeri betegségek, anyagcsere-zavarok, magas vérnyomás.

"AZÉRT EGYÜNK, HOGY ÉLJÜNK!"

Lenyugvó nap februárban,
Ez a legszebb pillanat a világban.
Nézni a napot, mikor a tó mögé leszáll,
A nap sárga színe a messzibe száll.

Hirtelen a felhő mögé bújik,
Akkor az égen aranyló színe eltűnik,
De percek múlva,
Újra tükrözi magát a tóba.

Sugarak nyúlnak ki a kék felhőből,
Ez a szép nap a téltől eltávolodik.
Hihetetlenül gyönyörű ez a pillanat,
Amikor halványan sárgul a virradat.

Ez mind a tél végét,
És a tavasz elejét,
Mutatja ki gyönyörűen,
Ez az évszak már elhagyott, érzem.

A jég a tavon már olvad,
Ott is új élet virrad,
Eljön az a szép évszak,
Mely sok szerelmet takar.

Boldog vagyok hát, nem tagadom,
Hisz ez a legcsodálatosabb nap a világon,
Mikor egy vasárnap délután,
A nap a horizont alá száll.

Még pirosan izzik a fák mögül,
De lassan piros színe elenyhül.
Majd szépen csendesen eltűnik,
És egy új, izgalmas éjszaka következik.
1999-02-07