Minden vágyam, hogy minden reggel,
Karba öltve veled kelhessek fel!
Hogy az első kép, mi felvillan hajnalban,
A te arcod legyen mosolyoddal beragyogva!

Minden vágyam, hogy minden reggel,
Simítsd végig álmos arcom selymesre!
Nézz rám, a szemembe és mosolyogj,
S tiszta szívedből mondd, hogy szeretsz nagyon!

Minden vágyam, hogy minden délelőtt,
Mikor nélkülem vagy, gondolj rám szeretőn,
Hiányozzam neked minden percben,
Szeress a zajban, szeress a csendben!

Minden vágyam, hogy minden délelőtt,
Vágyakozz utánam, hogy újra lássál,
Légy türelmetlen, hiányolj izgatottan,
Hogy minél gyorsabban teljen a nap.

Minden vágyam, hogy minden délután,
Karba öltve találkozzunk, elcsábulván,
Egymás tekintetében, egymást csókolva,
Szinte belefulladva heves csókjaidba!

Minden vágyam, hogy minden délután,
Nevetve meséljünk, ölelve nevessünk már,
Kiszolgállak, mint egy igazi, jó feleség,
Ez a köszönet, hogy te vagy az enyém.

Minden vágyam, hogy minden este,
Szerelemmel bujálkodjunk ágyban heverve,
Forró csókokkal, heves ölelésekkel,
Gyertyafényben, romantikusan szerelemmel.

Minden vágyam, hogy minden este,
A szemedbe nézhessek mélyen,
Hogy érezd, mennyire szeretlek,
És veled akarom leélni egész életemet!

Minden vágyam, hogy minden éjjel,
Kar karba öltve aludjunk el,
Álmokat szőjünk egymás mellett,
Ölelj, szoríts magadhoz gyengéden!

Minden vágyam, hogy minden éjjel,
Mosolyogj rám álmodban kedvesen,
Vigyázz álmaimra, szeress szépen,
S minden vágyam, hogy másnap is veled ébredjek!
2006-01-12

Egy olyan világban élni, ami ismeretlen számunkra,
Elképzelni is nehéz, maradunk a valóságban.

A valóságban, ami csupa könny és magány,
Ahol benne él egy ártatlan, magányos lány.

Telve szeretettel, vágyódással, álmokkal,
Könnyes szemmel néz a nagyvilágra.

Mert nem találta meg a boldogságot,
Mit Isten kegyelmétől kért, az álomvilágot.

És szomorúan kérdi tőle, - Istenem, miért nem adtad meg?
A válasz: - Én megadtam, csak te nem harcoltál érte.

Harc nélkül a boldogság elérése lehetetlen,
A küzdelem, mi előrevihet az életben.

A lány ezután harcolt a szerelemért, a jobb életért,
Egy boldogságtól csörgedező szép jövőért.

És bár kudarcok sorozata is érték,
Megtanulta egyvalakiben a boldogság érzetét.

Egy fiúban, akivel leélné közös jövőjét,
Egy fiúban, kinek harcolt szerelméért.

És ő vele a legboldogabb a világon,
Őt szereti egy életen át mindenáron.

Hozzá megy örömében és bánatában,
Nála tanulta meg a szeretetet ebben az álomvilágban.

Így kezdődött életük egy rózsaszín álomvilágban,
S reméljük, így is ér véget, egymás karjaiban!
2005-10-21

...Tudom, hogy nem elég szerelmesnek lenni,

Barátnak is kell lenni, hogy tudjanak szeretni.

Tele vagyok érzelemmel, és nem tudom csillapítani,

Egyszerűen nem tudok nem szeretni.

2005-07-01

Talán nem is ismerlek téged,
Nem tudhatom, mi zajlik le benned.
Nem tudom, el nem árulja szemed,
Sem érintésed, sem ölelésed.

Félek. Rettegek attól, hogy elveszíthetlek,
Hogy egyszer kihűl majd irántam érzett szerelmed.
Elmenne az egyetlen dolog a világon,
Aki életem része lett - hozzám tartozol!

Nem tudom, vajon van-e bennem szeretnivaló.
Lehet-e valami gyönyörű, ami téged megfog.
Szereted-e ha rád nézek, a szemedbe,
Érzel-e valamit, ha hozzád érek?

Én nem bízom az életben, mert sokat csalódtam már,
De beléd szerelmes vagyok, négy éve immár.
Ez a szeretés soha nem fog elmúlni,
Mert te vagy számomra az igazi.

Bárcsak már újra érinthetnélek,
Simogatnám bőröd, gyönyörű tested!
Bárcsak nyakadba bújhatnék minden éjjel,
Érezhetném testemen forró érintésed!

Talán akkor mutatnád ki érzéseidet,
Ha elveszítenél egyszer?
Akkor bánnád talán egész életedben,
Hogy nem érintettél, nem csókoltál eddig eleget?

Talán könnyeket is fakasztanál értem,
De lehet, hogy nem is érdekelne?
Ha nem szerettél, miért lettél volna velem?
Nem találok magyarázatot minderre.

Néha szívesen belelátnék a fejedbe,
Hogy tudjam, gondolsz-e rám az életben.
Vagy csak vagyok neked, mert azért kedvelsz,
Vagy tényleg tiszta szívből, igazán szeretsz.

Nem tudhatom, és érzem, soha nem fogom megtudni,
Nem marad válasz, de talán jobb lenne hagyni.
De ha legalább érezném, valami jelt adnál,
Hogy tudjam, szeretsz, s mindig csak rám vágysz.

Bárcsak látnám szemeidben a vágyat,
Hogy megcsókolhass, megérinthess bátran.
Hogy nézéseddel eláruld minden érzésed,
Hogy tudjam, őrülten ver a szíved értem.

De tudom, hogy benned nincs ilyen bizsergés,
Tudom, hogy lelked mélyén nem él ilyen szenvedély.
Élt talán benned valaha? Volt már ilyen egy lány iránt?
Vagy ez az érzés rád még nem talált?

Ennek az érzésnek mindenkiben kell élnie,
S ha benned még nem élt, eljön az ideje,
Talán egy másik lánynál, nem tudom,
De ha nálam érzed ezt, mutasd, és én maradok!

Különben elmegyek, meghalok.
Mert szerelem nélkül életben én nem maradok.
Nincs értelme, hogy nélküled éljek,
Ezért kérlek, kérem, hogy szeress meg!
2005-06-08

Minden nap jobban vágyom rád,
Hogy fogd a kezem és nézz rám!
Csókolj oly forrón, ahogy szoktál,
Szeress, ölelj jobban, mint bármi más.

Nem tudnék mást mondani még,
Egyre jobban szeretem szemed, mi enyémbe néz.
Egyre jobban imádom kezed gyengéd tapintását,
Minden percben jobban, s jobban vágyom rád!

Arra vágyom, hogy veled éljem le életem,
Hogy szeress, szeresd lelkem, testem,
Hogy minden nap szorosan ölelj,
Minden éjszaka karolj át a hold fénye mellett!

Olyanok vagyunk, mint egy csónakázó pár,
Akik eveznek az élet tengerén éveken át.
A viharos vizet is mindig leküzdjük,
Mígnem újra nyugodt vizeken evezünk.

A csillagos ég alatt vallunk egymásnak szerelmet,
A hold az édes tanúja a heves érzelmeknek.
Már három éve szerelmesen nézlek,
Ártatlanul, kislányként, néha bújnom kéne

Hozzád, biztonságod adó melleidre,
Annyira szeretem barna, gyengéd kezed,
Annyira vágyom minden tekintetedre,
A szerelem él örökké bennem.

Minden ember azt mondja,
Szerelem nem tart minden nap.
Hogy elmúlik egy év alatt,
Elvesznek a rózsaszín vágyak.

Hogy egy szerelem se tart örökké,
Minden csak látszat, a sugárzásoké.
Hogy nem létezik szerelem, ami örökké tart,
Nincs pár, kinek szerelme a halálig megmarad.

De ez hazugság. Nem tudják, milyen az igazi szerelem,
Mert még nem tapasztaltak, még ilyet nem éreztek.
Csupán senki nem talált rá az igaz szerelemre,
Nem érintették, nem élték át életükben.

S mindig csalódtak. S ezért nem hisznek benne.
Mert nem keresték, nem várták, nem harcoltak érte.
Ez a szerelem olyan nekem, mintha bennem élt volna,
Szinte már húsz éve, születésem óta.

Mintha álmaimban ő élt volna,
S az ő érintésére vágytam titokban.
Még nem is ismertem annyira, mégis,
Mintha kétezer éve vele éltem volna végig.

Annyira elmondhatatlan ez az érzés,
Amit iránta érzek, csodálatosabb mindennél.
Szemébe nézek és látom az életem,
Ahogy vele élek, gyerekekkel.

Az ő magját tartom kezemben,
S csókot adok neki és szerettemnek.
Hogy ötven év múlva is alszunk átkarolva,
És egymásra mosolyognánk boldogan, tudva,

Hogy milyen szép is együtt élni,
Szeretni egy életet, párban végigélni,
Hogy halálunk előtt is egymásra mosolygunk,
S nyugodtan tudva, hogy egymáséi vagyunk, együtt meghalunk.
2005-05-10 Sz. Sz. (104)

Szeretlek, és ma este különösen hiányzol,
Hiszen te jól szórakozol.
De én ezt nem bírom,
Hiszen nem is akarom.

Ma egész nap egy órát láttalak,
És szörnyen kínoz a bánat.
Mert alig öleltél és csókoltál,
Én minderre őrülten vágyok már.

Nem értem, miért nem csókolsz mások előtt,
Miért nem ölelsz, ez mit tükröz?
Mi van a te lelkedben,
Talán szégyellsz engem?

Miért nem fogod mindig kezem?
Hosszú séták során, miért ellenkezel?
Hiszen fáj a tekinteted,
És miért hagytál magamra ma este?

És te vígan jól érzed magad,
Ugyanezt tetted velem évek alatt.
Dúl a lelkemben az érzelem,
És szétrobbantja lelkem.

Te nem nyugtatod le nekem,
Inkább még jobban felhúzza szívem,
S a magányomban maradok,
Amit a halálban lelhetek most.

A halállal nyugodnék,
S gondolhatnék szép álmokra,
Nem szenvednék egy igazi szerelemért,
Nem sírnám magam halálra!

Kellettél volna nekem erre az éjszakára,
Kellettél volna a csillagos ég alatt,
Kellett volna gyengéd ölelésed,
Forró csókod, édes szenvedélyed.

De semmit nem kaptam meg,
Amit kívántam ma tőled.
Nagyon szeretlek, de vihar dúl lelkemben.
És őrülten széthasítja szívem.

Alig láttalak a napokban,
Elképzeltem hosszú sétákat,
Beszélgetéseket, forró csókokat,
Mosolyokat, gyengéd simogatásokat.

Miért teszed ezeket velem,
Hisz e nélkül minden tökéletes lenne.
Bár én szeretlek mindenekfelett,
Most is hiányzik érintésed.

Bárcsak itt feküdnél mellettem,
Simogatnád meztelen testem.
Csókot adnál mosolyogva,
Megölelnél, magadhoz szorítanál szorosan.

De nem vagy itt, és ezért vagyok szomorú,
Hogy fontosabb neked a baráti kör.
Bennem az érzelmek vihara dúl,
Nem múlik el, folyamatosan gyötör.
Csak a halál, mi enyhítheti a magányt.
2005-04-08