Minden reggel, mikor felébredek,
Úgy érzem, minden csak álom volt.
Kedvesen, lassan ébredezek,
S olyan, mintha kedvesem már holt.

Mintha a három év álom lett volna,
Az évszakok váltakoznak sorra.
Télen, mikor a tó jegén játszottunk,
Tavasszal, mikor nyílnak a virágok.

S nyáron mikor a tóban fürdünk,
Szerelmünk ősszel megszűnt.
Csak emlék maradt minden,
S elrepültek fejünk fölött az évek.

Versben írom le a fájdalmat,
Ők mindig megértenek engem,
Igazi boldogságot csak ez hozhat,
Mégis sírok, mert rettentően éget.

Felébredek, és elsírom magam.
Mert nem álom volt, emlék maradt.
Szenvedek, de talán elmúlik,
S új szerelem születik.
2001-12-08