Minden álom körbefog téged,
A csillagokkal együtt veled élek.
Titokban rólad álmodozom,
Rólad szól a legszebb álmom.

De hová tűntek ezek az álmok?

Már a messziben élnek egyedül,
Valahol a lélek mélyén derül.
S a felszínre felhozni nehéz,
Mert a mélybe lapul rég.

De a régi szerelem miért nem él?

Mert akkor azt hittük, szentek vagyunk.
S szerelemre éheztünk vadul.
Nem tudtuk elképzelni a megcsalást,
De már elfogadtuk a csendes halált.

És a szerelem hova szállt?

Átment erős szeretetbe,
Mi bennünk él, nem múlik el.
De ott lapul a szívünkben,
Mint minden álom lelkünkben.

Legyen minden olyan, mint akkor rég,
Mikor a szerelem oly forrón ég!
Jöjjön el újra a fényes csillag,
Legyen a szeretet a kék ég alatt!

Szeress úgy, mint akkor: az álmomat!
2002-02-26