Mindig hozzáfogok egy vershez,
De mit is írjak teneked?
Talán, hogy mit jelentesz nekem,
A világot és az egész életet!

Testemen átszökő boldogságot érzek,
Mikor rám mosolyogsz félénken.
A szemembe nézel és elárulod
Gyengéd szerelmed, bánatod.

Hát nem furcsa ez a világ?
Számtalanszor elítéltelek már,
Gyűlöllek és megvetlek keményen,
S mégis mindennél jobban szeretlek.

Néha mondom, hogy utállak,
Mert haragszom rád oktalan.
De mégis szeretlek, imádlak,
És egy egész életre látni akarlak!
2002-03-30