Köszönöm neked Istenem, mert értem tetted,
Hogy megtanítottál arra, hogy harcból áll az élet.
Megtanítottál szeretni, szeretni az embereket,
Megmutattad nekem, hogy érdemes élni az életet.

Mert valaki mindig vár engem és szeret,
Valaki mindig ott lesz mellettem, ha kell.
Valaki látni fogja bennem, mi az: szeretni az életet,
Szeretni a fákat, a vizet, a földet, az élőlényeket,
És magát a világot, a földi életet.

Kellemes, hűvös szellő fújja arcomat,
Ilyenkor bizonyítod, hogy te élsz, valaki vagy.
A víz csendes, talán egy kicsit zavaros.
A fák lombja már sárgul, csak egy kicsit viharos.
Ősz van, gyönyörű október, gyönyörűen akaratos.

A hajamat fújja a szél, és tiszta az ég.
Ma este gyönyörűen csillagos lesz az éj.
A hold fénye kellemesen felragyog,
És szépen felragyognak majd a csillagok.
Ez már a tudomány, bárcsak bölcs lehetnék,
De ez nem csak egy álom, hanem az akarat, a lét.

Szeretni az őszt, a telet, a tavaszt és a nyarat,
Szeretni az ellenségeket és a hű barátokat.
Szeretni a világot, ami bölcs, szép és békés,
Ez a bölcsesség a báj és a békesség.
A szeretet lángja lobog fel szemembe,
Istenem: Köszönöm, köszönöm neked ezt az életet!
2000-10-22