Olyan szomorú dolog, ha egyedül vagy,
Mégis veled van mindenki.
Olyan rossz a boldogságtól élni,
És keserűen érte megszenvedni.

Miért, miért van az, hogy szeretem,
Szeretem az élet értelmét?
De fogva tartva érzem magam,
Hisz elhagyom életem értelmét.

Várom, várom a napsütéses hajnalt,
Amikor minden olyan szép,
Olyan csendes, kedves és oly furcsa,
Nyugodt, és védett, ép.

Szeretnék megváltozni.
Érezni a napnyugtát.
Szeretném felfedni a gyönyörűséget,
Felfedni az élet titkát.

Szeretnék szárnyalni
A gyönyörű boldogságtól.
Szerelmesnek lenni,
Álmaim fiúja bókjaitól.

Olyan rossz egyedül lenni,
Egy magányos délelőttön.
Szeretnék boldog lenni,
De nem tudok, elmélyülök.

Ó, ha én egészséges és boldog lehetnék,
Keblemre zárnám a világot.
Minden embert egyformán szeretnék,
És elfeledném csendes magányom.
2001-03-01