Az én szeretőm vagy te drága angyal,
Ki mellettem alszik, a szívemben,
Aki egész életemben velem tart,
El nem bújhat soha előlem!

Mert te itt maradsz bánatomban,
Ha sírok a fájdalom miatt.
Itt vagy te, ha sírok boldogságomban,
És csak nevetek rajtad.

Mert te megnevettetsz, mikor sírok,
És elszomorítasz, ha nem vagy velem.
De ha tudom, te vagy nekem, boldog vagyok,
Örömömben sírok, csakis teérted!

Szeretlek, mint még senkit soha,
Te vagy nekem egy életre a nap.
Hiányod megőrjíti a szívem,
Szerelmed előhívja gyenge lelkem.

Szemem becsukom és téged látlak.
Érzem puha bőröd, gyengéd csókjaid.
Érzem puha tapintásod vágyát,
Simogatásod forró, meleg ölelésed…

Meleg ölelésed elbátorít,
Karjaidban már nem félek.
Bíztatsz, szeretsz, szemedbe nézek,
És tudom, öledben biztonságban vagyok én!

Szemed, mint a föld keménysége,
Szilárd, erős, semminek nem enged.
Csak a nyugtató és gyengéd víznek,
Ki nyugtatóan simítja tested…

Ajkad, mint egy forró tűz,
Kit a homok pora űz,
Csókjaiddal elrepítesz,
Ízed édes és tüzes!

Tested, mint a hűs víz,
Olyan rideg kívülről,
De ha ölelik, oly forró az íz,
Melyet fakaszt belülről.

Gyönyörűek veled eltöltött napjaim,
Gyengék a napok, melyek nélküled telnek el,
Szeretlek, ezt nem tudom elmondani,
Te vagy a szeretőm, örökre maradj itt!
2001-05-05