Mikor 12 éves voltam, te eljöttél velem messze rétre,
Elvittél engem a magasba és le újra a mélybe.
Akkor velem voltál egy csendes éjszakán,
S megértetted szívem gyenge bánatát.

Már akkor szerettelek, csak téged másképp.
Téged úgy szerettelek, mint egy drága testvért.
De egy este volt és semmi több,
Pár szó volt, mit váltottunk egymás közt.

Te ottmaradtál a szívem mélyén,
Sokat gondoltam rád életem minden éjjelén.
Tehozzád mentem volna örömömben,
És neked sírtam volna bánatom veszélyében.

És elteltek a hónapok, és egy röpke év elmúlt,
És te újra felbukkantál, mikor egy hűvös este volt.
Egyedül maradtam télen a tó jegén,
És te kedvességeddel felmelegítettél.

Elvittél ismét messzire, ahol csak ketten voltunk,
Egyedül bóklásztunk, te meg én, ragyogott a hold.
A csillagos éj leple alatt beszélgettünk,
És ismét elröppent sok mondat köztünk.

Ennyi volt. Csak pár szó, de egy életre
Megváltoztattad kedvem, megszerettelek.
Attól a naptól fogva más lettem,
És te nevettetted meg szomorú lelkem.

És ismét elteltek a napok, hónapok,
Kerestem a boldogságot, de nem találtam sehol.
Ismét egyedül hagytál, semmi perc alatt,
De egy év múlva ismét találkoztunk az ég alatt.

Én mentem oda hozzád, megkérni téged,
Légy a barátom, szeress engem örökre!
Te elvállaltad, de csak egy feltétellel,
Ha titokban marad mindez két hétre.

Nekem eljárt a szám, nem vigyáztam,
És te elhagytál, ezt nagyon bántam.
De volt egy-két gyönyörű nap,
Mikor enyém lettél egy-két éjszaka.

Csak pár csók volt, de az is elmúlt,
Az életemnek vége lett, minden csak múlt, múlt.
Aztán rátaláltam egy fiúra,
Aki barátom lett pár évre szólva.

És te akkor ismét jöttél hozzám,
Pár óráig megszerettél lassacskán.
De én visszautasítottam azt a szerelmet,
És megbántam ezt is, ezt a kedvességet.

Pedig nagyon szép volt az a forró csók,
Az az édes csók, kellemes volt.
Ölelésed felért a hűs folyóéval,
Melletted biztonságban éreztem magam.

Ez a szenvedély is elmúlt, eltűnt,
Már csak halvány foszlány maradt, a bűn.
És fel-felvillant néha-néha,
Olykor hiányzott, ez lett a bánat.

És mert két év múlva, 16 éves koromban,
Megtörtént a csoda, mit álmodni se mertem volna!
Most mellettem vagy, a szívemben élsz,
Hiszen szeretlek, és ez mind szép.

Most már vállalkoztál arra, hogy velem legyél,
Hogy csakis és csakis engem szeressél.
Most már együtt szomorkodunk, ha bánat van,
Együtt nevetünk, ha boldogok vagyunk ma.

Te vigyázol rám, mint egy őrzőangyal,
Szíved mélyén magányoddal te vigasztalsz.
Szeretlek, mint a tűző nap a hajnalt,
Amit nyugtalanul vár, hogy ragyogjon egész nap.

Tekinteted, mint a fénylő csillag,
Szenvedélyesen ragyog minden éjszaka.
Már harcba szállok az égi szellemmel,
Hogy csak veled, csak veled lehessek.

Nem érdekelnek már a bánatok,
Nem hallom már az emberi átkot.
Mert te csak rám vigyázol,
És itt vagy velem, ha bánkódom.

Hát a versek már csak erről szólnak,
Hogy kifejtsem bennük örömömet és bánatomat.
A versek meghallgatnak minden oldalban,
És szeretnek, együtt éreznek magammal.

Annyi mindent szeretnék még mondani neked,
Szeretnélek látni, míg csak élek.
Vágyom ölelésedre, boldog arcodra,
Forró ajkadra csókot adok majd.

Legyek én egy hallott, vagy egy ördög,
Ha én nem szeretlek, kérlek ölj!
Pusztíts el engemet, ha már nem szeretlek,
Légy a megváltóm, barátom és szerelmem!

Nélküled a napok búsan telnek el,
Forró szívem nem pihen le,
Mert nem vagy velem, drága szerelmem!
Négy éve nekem csak te vagy az egyetlen!
2001-05-09