Egyedül vagyok a szobámban,
S csak bámulom a semmit…
Gondolni egy öngyilkosságra,
Felejthetetlen szerelem a magányom.

Nézem a tévét, egy szomorú zene megy,
De csak a semmit bámulom.
Miért teszed ezt a kegyetlenséget velem?
Csak nézek a semmibe, nem mozdulok,
Vágyom szerelmedre, de meg nem kaphatom.

Nézem az ürességet, hallgatok,
Egy zenét hallgatok a messziről.
Rád gondolok egyetlen magányom…
Téged hívlak bentről.
Azon jár eszem: miért nem vagy velem,
Miért? Miért csináltad ezt velem?

Arcom nem mozdul, csak szemem áll vörösen,
Lehunyom szemem pár másodpercre,
Gondolok mosolyodra, nevetésedre.
Kinyitom és könnycsepp folyik végig arcomon,
Lázas testem remeg miattad,
Annyira hiányzol álmaimban.
Ne hagyj el, kérlek, maradj itt nekem!

Nélküled nincsen nap, mi világítana,
Nélküled nincsen fény, nem vagy itt.
A sötétségben én már nem láthatlak!
Jöjj vissza hozzám szerelmem,
Ne hagyj el örökre soha, mert az fájna!
Neked mellettem van a helyed örökre,
Nincs mosoly, mi most megvigasztalna,
Maradj itt velem, kérlek, mert szívem nélküled meghalna!

Nézd meg: most sírok miattad,
És szinte üvöltenék, üvöltenék!
Nem! Nem hagyhatsz itt, maradj!
Neked itt kell lenned, gyere vissza,
Mert nélküled meghalok te drága!
Itt kell lenned velem, sírj értem!
Kiállok a tetőre és üvöltök halálra!
Kínzom magam teérted!
Te az enyém vagy, örökre az enyém!

Nekem nem lesz életem, ha elmész,
Te már örökre maradsz az enyém!
A földre roskadok, de még kimondom,
Szakadó esőben leszek öngyilkos én,
Mert te neked szeretned kell engem,
Te vagy az enyém és én a tiéd!
Álmodnod kell szerelmünkről, félj!
Inkább félj az álomtól, mert kísérteni foglak,
A szemedben én vagyok az ék!
És előlem te nem menekülhetsz soha!

Most már tényleg halnom kell,
Félelmemet leküzdöm,
Felállok, és a mélybe esek,
Rámálmom hát most beteljesül.
Megtörtént az, amitől féltem!
Te nem érzel már semmit,
Meghalni kész vagyok érted,
Téged őrizlek szívem mélyén,
És te elhallgatod minden érzésed!

Szeretlek, és ez a legfontosabb,
Minden szeretet él bennem,
Teérted élek minden egyes nap,
Te örökre élsz bennem!
Elhagysz, és már nem remélsz,
Szeretsz, de a szavak oly nehezek.
Kimondani ezt mind nehéz,
Mert félsz ettől az érzelemtől.

Kellesz nekem te drága hitetlen,
Kell nekem örökre szerelmed,
Ha elmész, én abba belehalok,
Gyere hozzám minden percben!
Én vagyok az, ki neked dalolok,
Te drága hitetlen,
Csak teérted élek.

Örökre itt maradsz már nekem,
Itt fogsz élni szívem mélyén,
Ha kell, elhagyok érted mindent,
De én törődök az emberek érzéseivel,
Nem hagyok el valakit egykönnyen,
De én akkor is csak téged szeretlek!

Napjaink, mint a lenyugvó nap,
Szerelmünk a fényes éjszaka.
Téged másnak már nem adlak oda,
Mert te, csakis és csakis az enyém vagy!
El nem mehetsz már soha!

Te vagy életem legdrágább kincse,
Te vagy álmaim becses hercege.
Te vagy nekem a nap és éjszaka,
És minden óra, mit együtt éltünk át valaha.
2001-05-12