Minden az én hibám!
Kívánságom az volt, legyen egy fiú,
Akit szívből szeretek már,
Legyen ő a hűséges tanú,
Ki szeretni tud.

Meglett. Lett ő, ki nagyon szeret,
Őmellette soha el nem megyek.
És azt kívánják, hagyjam el őt?
Nem teszem, és nem tudom, ki ő,
Hogy elhagyni nem merem őt.

Talán mert szeretem, de nagyon,
Kicsi korunk óta ismerem, már fiatalon,
Kialakult köztünk egy barátság,
A kalandokat együtt éltük át.
És hogy mit ér nekem?

Egy egész világot megér nekem,
A könnyeket, a fájdalmakat érzem,
Ha vele lehetek, boldog vagyok,
És elhagyni soha nem tudom.
Mert ő nekem az élet.

Drága Szeretőm!
Egyetlen hős szerelmem!
Kezed érintése maga a tűz,
S tekinteted az égbe űz.
Annyira kellesz nekem.

Az életed szép velem,
Csak igazán két éve ismerlek.
Mégis csak neked mondok el mindent,
Mert te megértesz drága szerelmem,
De őt, mégsem hagyom el érted!

Tudom, barátom, hogy te őszintén érzel irántam,
S kívánságod az, legyek a te imádban.
Azt szeretnéd, ha tied lennék,
De én nem tehetném,
Mert őt el nem hagynám gyengén!

Kedves haverom vagy, mégis enyém vagy,
Szívemben ott dobogsz te is, csak hallgasd!
Mert az, hogy tetszel, puszta érzés,
Csak elvakít a létezés,
Mégsem megyek hozzád, mert hűség a kérdés.

Az én szeretőm, ki mindig hallgat,
Mások háta mögött mutogat,
Ki mindig ölel s én nem ellenkezek,
Érted is ver pici, gyenge, beteg szívem.
De érted nem hagyom őt el!

Miért csinálom ezt? Valaki mondja el!
Én szeretek, és a szeretés nem múlhat el.
Megbolondulok a szeretet kábító szívén,
Mert beteg szívem apróra tépi szét.

Szerelem, szeretet, egyre megy.
A tűz nem hal ki soha, az égig megy.
Egyszer elalszom örökre kedveseim,
És elbúcsúzom tőletek, s fentről nézem végig,
Hogy sírtok, mert ti sírni tudtok értem,
Mert igenis nagyon szerettek engem.
2001-09-10