Tudod, néha úgy érzem,
Te vagy a legfontosabb nekem.
Mert szeretetet adtál és gyengédséget,
Biztató és kedves menedéket.

Talán sose érted meg,
De a gondok elől menekültem,
Szenvedésemben hozzád siettem,
Kínzó és fájó gyötrelmekkel.

Néha úgy érzem, a fény voltál nekem,
Ki a csillagokat lehozta volna értem.
Mégis fájó szenvedésekkel hagytalak el,
S azóta a sötétség nyelt téged el.

Hiányzol. Hiányzik forró ölelésed,
Mit akkor adtál bátran nekem.
Hiányzik kedves mosolyod felém,
Ahogy akkor engem néztél.

Most már eltűnt minden,
És én mégis szeretlek.
De már úgy érzem, nem tehetek mást,
Csak hogy tegyek egy utolsó vallomást.

Egyedül maradtam nélküled,
Úgy érzem, már senki nem szeret.
Kell, hogy ezt a két évet velem szeresd,
Szükségem van rád, kérlek, szeress!
2002-04-29