Most már nem lehetek közel hozzád,
Mégis láthatlak minden nap,
De nem jössz oda többet hozzám,
Mert én nem érdekeltelek soha.

Mégis, mint remény szállsz a szívembe,
Mert mindig rád nézek,
S elsírom magam szerelmesen,
Hisz te tovább élsz, én visszaestem.

Mi lesz velem, hisz te nem leszel,
Csak a távolból láthatlak,
Gyengéden rád nézhetek,
Most már minden fájdalmat megbántam.

Szeretlek most már, tudom,
Mert már elveszítettelek.
Majd egyszer neked elmondom,
Mit is jelentesz nekem.

Remélem, még közel kerülünk egymáshoz,
És csókot adsz majd számra,
Letörlöd könnyeim, ha keservesen sírok,
És átölelsz engem bánatomban.
2002-09-01