Keservesen telik életem e szakasza,
S remélem, hogy te vigasztalsz majd.
De még nem jössz hozzám mosolyogva,
S nem veszel ismét karjaidba.

Pedig annyira vágyom rád,
Szívembe mosolyt hozhatnál.
Ha itt lennél velem ebben a percben,
S ölelnél engem lelkesen.

Talán később megbánom, hogy szeretlek,
De most menekülnék hozzád lelkesen,
Hiszen szeretem csillogó szemed,
Imádom gyengéd nevetésed.

Ha az enyém lehetnél egy percre is,
Érted megtennék bármit.
Átrepülnék a tengeren,
Vagy meghalnék érted.

Annyira fáj ez az elveszett életem,
Harcok harca éltet engem.
Érted akarok harcolni, a szívedért,
És a boldogság világáért.
2002-09-10