Milyen szörnyű dolog is,
A halál nevében beszélni.
De mit is tegyek most,
Ha szenvedek?
Mit tegyek akkor,
Ha így sem leszek?

Engem már nem nyugtathat meg semmi,
Csak a tópartnál holdfényben ücsörögni.
Ha lenne velem ott valaki, ki átölel,
Sírhatnék a vállán keservesen, csendesen.

De mégsem jön senki,
Itt vagyok én mégis.
S nincs, ki ölelhetne,
Nincs, ki kezemet fogná,
Ki engem örökre szerethetne,
Már nincs ilyen barát.

Ezért vágyom a halál tüzére,
Rávetném magam éles tüskékre,
Akkor elmúlhat talán minden,
A bánat, mi kínozva megöl engem.
2002-09-12