Titkon mosolygok rád csendesen,
Te nem tudod, ez a mosoly mit jelent.
Talán szeretést, mit irántad érezhetek.

Halkan figyellek a sötétben,
Ahogy szemeddel rám nevetsz,
Velem boldogságot éreztetsz.

Néha titokban sírok, hogy nem lehetsz az enyém,
De talán a szeretet most többet ér,
Minden gyönyörű érzésnél.

Szemedben látom a tenger hullámait,
Az alkonyt, mikor a nap lenyugszik.
Ezért őrzöm éjjelente álmaid.

Talán neked nem jelentek semmit,
Mégis boldoggá teszel mindig,
Mert felnézek a magas égig,

És köszönök neki mindent,
Hogy néha mosolyogsz rám, megnevettetsz,
Köszönöm neki, hogy szerethetlek!
2002-09-19