A szeptemberi esőt nézem,
Csendesen elhalványul tekintetem.
Még most is te jársz az eszemben,
Mert a te közelséged érzem.
Hallom hangodat halkan,
Ahogy súgsz valamit a távolban.

Annyira szép a szád mosolygása,
Vágyom rád minden pillanatban.
De tudom, soha nem lehetsz az enyém,
Mert nem akarom, hogy fájjon a lét,
Hogy szenvedj és én is szenvedjek,
Bocsásd meg nekem, hogy szeretlek!

Titokban tartom ezt a gyönyörű érzést,
Nem hagyom, hogy bárki tegyen fel kérdést.
Csak neked mondom el, hogy érezd,
Érezd ezt a szenvedő szerelmet!
Kérlek, ne hagyd, hogy szenvedjek,
És bocsásd meg nekem, hogy szeretlek!
2002-09-22