Búcsúzásul egy csókot küldök feléd,
Mert nem láthatlak fél évig.
Hiányozni fog a szempár felém,
Ahogy nézel percekig.

Nekem a pillanat a fontos,
A ragyogó szempár.
Ahogy csendesen rám mosolyog,
Az a csillogó száj.

Talán csendesen szeretgetlek,
Ahogyan mást nem,
Talán félvén gyengélkedek,
Az enyém te nem lehetsz.

Mégis szeretlek.
És tudom, hogy hiányozni fogsz,
És remélem, én is neked,
Hiányozni fogok!

Annyira boldog voltam,
Mikor az öledbe kaptál,
Bárcsak csókot adhattam volna,
Láttam, hogy már majdnem adtál.

Talán te is érzed, amit én,
Te is gondolsz rám néha.
És vágysz egy rózsa csókjára félvén,
S remegő szájjal.

Istenem, bárcsak megölelhetnélek,
Tudnád, milyen a rózsa csókja,
Szemedbe majd lágyan nézek,
S tudni fogod: hiányozni fogsz majd!
2002-11-01