Most egyedül vagy, látlak téged,
Ahogyan egy út menti vizet nézel.
S gondolkodsz az életeden,
Hogy eddig mit ronthattál el.

Talán gondolsz arra is, mit tettél velem,
Hogy csak egy csókkal is, elcsavartad fejem.
Néha úgy megkérdezném tőled,
Hogy mit is jelentettem akkor neked.

Talán semmit, csak egy vágyat,
Amit már régóta nem érzel,
De lehet, hogy érzel szerelmet,
Csak nem mutatod senkinek.

Fájt, hogy búcsú nélkül mentél el,
De lehet, hogy nem mertél búcsúzni tőlem.
Ennek ellenére szépen emlékszem,
Ahogy megcsókoltál s én átölelhettelek.

Remélem, majd ha hazajössz,
Beszélünk majd egyszer erről,
S remélem, most is hiányzok neked,
S álmaidban újra átölelsz.
2002-12-01