Átkozott életetek!
Most már tudom, ti egymásé vagytok,
Szerelmeteket nem törhetem meg,
De átkozlak titeket, a gyávaságot,
Mit sose érthettetek.
Ő volt minden álmom,
Hogy egy életen át barátok maradunk.
Szeretem őt, elárulom,
De csupán szeretetből, ezt csak álmodom.
Mert te elvetted tőlem,
Ezért megátkozlak,
Hogy nagyképűen nézel,
Azt hiszed, bántasz.
De csak kinevetlek,
Mert ez a gyávaság,
Csak irigységből nevetsz,
Hogy rám jobban vágy.
Engem mindig is szeretett,
Jobban, mint bárki mást,
És tudom, gondol rám és érez,
Szeretetet és hiányt.
2003-03-02
Nincsenek publikált hozzászólások.
Új hozzászólás