Gyermekies szeretés, mit irántad érzek,
Játszadozom a heves érzelmekkel.
S nem tudom, vajon mi számít jónak,
Ez egy szomorú, szomorú játék marad.
Amit veled érzek, nézd a játékom,
Nem tudom, igazi érzelem-e vajon.
De megdobogtatod a szívem,
Előhozod legrosszabb félelmem.

Úgy szeretlek, mintha gyermek lennél,
Magamhoz ölelnélek gyengén.
Csókot adnék ajkadra, simogatnám hajad,
Hogy érezd, van valaki, aki óv, véd téged, simogat.
Én is gyermekien szeretlek téged, bújnék hozzád,
Örömömben, bánatomban megvigasztalhatnál.
Talán ez az érzés több mint barátság,
Hiszen minden szeretetem neked adnám.

Nézd a játékom, remélem nem félsz,
Hogy beleesel durva játékomba a végén.
De én komolyan játszom, tiszta érzelmekkel,
Csak bevallani őket sosem merem.
De ne félj tőlem soha, ha vigasztalni akarsz,
Karjaimban tiszta szeretettel fogadni foglak.
Nem szabadna játszanom az érzelmekkel,
De nem is akarom, hogy felejts el!