Tényleg csak álmodtam rólad,
Képzelgés volt minden szavad.
Csak a fejemben létezett szeretés…
Csak egy elképzelt ábránd volt az egész.

Sajnálom, hogy soha nem lehettél az enyém,
Hiszen olyan jó pasi vagy, egy olyan személy,
Aki életvidám, s megnevettet mindenkit,
Akinek van humora, csábereje, tud szeretni.

Mosolyoddal elhozod mindenkinek a napfényt,
Nekem is elhoztad, ezért hálás leszek mindig.
Amikor szomorú voltam, megvigasztaltál,
Mikor örültem, örömömben osztozkodtál.

Ezért szeretlek annyira, mert itt voltál nekem,
Hogy erősítsd az én gyenge szívem.
Úgy éreztem, testvéredként bújhatnék hozzád,
Hogy szorosan ölelj, simogasd hajam, beszélj hozzám.

Hiányzik ez a fajta szeretet nekem,
Amit te adhattál volna minden percben.
Megnyugtattál szavaiddal mindig,
Az érzésekkel nem tudok mit kezdeni.

Soha nem vallottam be magamnak,
Hogy szeretlek, de ez igenis így van.
Mélyen a szívembe zártalak, már tudom,
Hogy ez a szeretés, ami bennem volt.

Miért adott nekem téged a sors?
Miért nem hagytál el végre akkor?
Miért jöttél vissza az életembe?
És miért nem tudok szabadulni tőled?

Ha belegondolok abba, hogy elveszíthetlek,
Szörnyen fáj, úgy érzem, nem élhetek nélküled.
Egy darab veszne el belőlem, úgy érzem,
Ha nem látnám írásaidat többé sohasem.

Szenvedek. Hol jobban hiányzol, hogy elfelejtelek,
De mindig kigyúl egy érzés belőled.
Úgy érzem, tovább kell lépnem,
Talán most már végleg el kell mennem.

Te voltál a jobbik felem.
Mindig jól érzetem magam veled.
De nem tudom itthagyni eddigi életemet,
Amit nagy erőfeszítésekkel felépítettem.

Nem tudom elhagyni a barátom,
Nem tudom, mit tehetnék, milyen áron.
Remélem, miután bevallottam neked mindent,
Nem haragszol meg rám, nem hagysz el végleg.

De már nem tudtam elnyomni érzelmeimet,
Nem tudtam mindezt elhallgatni előled.
És megkönnyebbültem. Akkor is, ha végleg itthagysz,
Legalább tisztáztam mindent, s ez megnyugtat.

Tudtam, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat,
Amikor őszintén eléd állok, s bevallom gondjaimat.
Remélem, nem volt hiábavaló ez a pár év,
És te is szerettél talán, mint testvért, a szíved mélyén.