Csak fekszek a szobám közepén,
Falait a nap fénye világítja át,
Szemem behunyom, és látom szemét,
Puha, gyengéden szép ajkát.

Lágy zenét hallgatok némán,
Tekintete rám mered gyönyörűen,
Hallgatom tisztán csengő hangját,
S rám mosolyog gyengéden.

Minden egyes percet vele élek át,
Én őt örökké szeretni fogom,
Még rágondolok halálom óráján,
Tiszta lelkem van, ha rá gondolok.

A legtisztább érzés a szerelem,
Ha rá gondolhatok minden percben.
Tekintete olyan megbízható, mint a hold,
Átragyogja szívem minden kedves szó.

Érintése, mint a puha szellő,
Forró és gyengéd, mintha szeretne ő.
Ha megérint, mintha fény érintene,
Ilyen este után boldogan ébredhetek.

Csak ezek a percek fontosak,
Ezek a pillanatok örökre itt maradnak.
Beleássák magukat pici szívembe,
Az enyém lett szíve minden szeretete.

Belenézek a szemébe, és tűz csillan fel benne,
Megérint, csókolgatja, simogatja testem.
Ő az egyetlen, ki igazán törődik velem,
Ő adja nekem a legtisztább érzelmeket.
Ő ad nekem tiszta, és igaz szeretetet,
Őszinte érzelmeket, az örökké tartó szerelmet.
2001-10-14