Az ezüstös holdfényben,
Csókért csókot adsz ajkamra,
Ölelsz engem gyengéden,
S hozzásimulsz hófehér arcomra.

Mit kipirosított szerelmed,
Szemed az enyémre ragyog,
És velem jár tekinteted,
A messziből egy angyal dalol.

Ülök halkan az öledben,
Te rám nézel, én szemedbe vetem tekintetem.
Csak nézel engem édesen,
Kezed átölel, és én hozzád bújok kedvesen.

Te vagy az egyetlen énnekem,
Akiről tudom, hogy nagyon szeret.
Ki vigaszt tud nyújtani énnekem,
Lelked már enyém, s már tudom, örökre.

Szemem elfárad, s könny csordul belőle.
Szívem tűzben ég.
Átölelsz, magadhoz szorítasz csendesen,
Mert a te léted mindennél többet ér.

Simogatsz, érintésed megvigasztal,
Te vagy nekem a fény,
Légy velem mindig, ha akarsz,
Nekem te sokat érsz.

Örökké vigyázz rám, kérlek,
Mert a te szíved már az enyém!
Napról napra jobban szeretlek,
Kérlek, ne hagyj el senkiért!
2001-11-01