Itt mondom azt, hogy vége,
Az én életem most már gyötrelmes.
Szavakat mondok, mik nem égi dolgok,
Csak ők tudják az érzéseimet,
Mit ki nem mondok és fájdalmas,
Hol vannak az égi dolgok?
Ez az élet kaland volt, tévhit,
Csak mese, mi elkalandozott.
Egyszer várni fogom a napnyugtát,
Mert egyszer én meghalok itt,
Ebben a nyomorban én elpusztulok,
Csak idő kéne, hogy elszálljak már.

Félek, mert nekem félnem kell,
Szeress hát, mert itt a vég!
Elhagyom ezt a várost,
Hisz az egész életem már csak egy félelem.
Mert itt vagyok még,
De már elmegyek, elbúcsúzom.

Itt hagylak téged, el kell mennem,
S ki megérdemli, magammal viszem.
Adj erőt a gyógyulásra Istenem!
Adj nekem esélyt az életembe!
Hadd szeressek még, legyen a végzetem
Az örökké nyugvó szerelem!
2001-11-01