Most már te vagy, ki vigyáz rám,
Te lettél életem párja már.
Kell, hogy velem legyél mindig,
S ne hagyj engem többé sírni!

Mikor először szemedbe néztem,
Tudtam, éreztem a végtelent.
Mikor először hozzád értem,
Már éreztem a forró szerelmet.

Aztán mosolyogva elutasítottál,
S én szomorú voltam már,
De belenéztem a szerencsecsillagba,
És kértem a holt unokatesómat,

Hogy töltse meg szerelemmel szívedet,
Adja, hogy viszonozd érzéseimet.
Másnap felhívtál és boldog lettem,
Mert felajánlottad magad nekem.

Attól a perctől lettünk egymásé,
Onnantól szívem lett a tiéd.
Átéltem veled álmokat,
És kedves szomorúságokat.

Attól kezdve te vigyázol rám,
És én is vigyázok terád!
Már nem félek a bánattól,
Mert te megkímélsz a sírástól.

Te megnevettetsz engem,
S letörlöd könnyem.
Melletted el fogom felejteni a bánatot,
S te új szerelemmel szívemet csodálod.

Szeretlek és remélem, ez soha nem múlik el,
Mert neked adtam teljes szívem.
Kérlek, legyél velem mindig, örökre,
És tényleg töröld le össze könnyem!
2001-12-08