A hajnali órákban,
Rózsaszínre festi a nap az eget,
Az ablak előtt ülök álmosan,
S nézem, ahogy száz madár repked.

Nem volt még ilyen gyönyörű a reggel,
Most már a szerelem fénye ez,
A madarak halkan csicseregnek,
Ez a pillanat a világon a legszebb.

S ha itt lenne velem, kit szeretek,
Még boldogabb lennék,
Már egyre sárgulnak a fények,
Ha itt lennél, a szemedbe néznék.

Az egyetlen boldogságot te adod nekem,
Rájöttem, hogy élnem kell e Földön,
Mert csak a te mosolyod éltet benne,
Most a te álmodon őrködöm.

Te boldogságot és szomorúságot adtál nekem,
De a boldogság itt többet ér,
Így még mindig boldog lehetek veled,
A szomorúság hamar eltér.

A világon téged szeretlek a legjobban,
Mert te örömöt adtál nekem,
Remélem, el nem hagyjuk egymást soha,
Mert túl fontos vagy énnekem.

Feladnám az álmaim érted,
De az én álmom te leszel.
Ezért nem adhatom fel őket,
Mert akkor legszebb álmom hagyna el.
2002-01-27