Elkövettem egy hibát talán,
Hogy elhagytalak már.
Emléked minden percben ott van szívemben,
Mosolyod az arcodon ott maradt nekem.

Szeretlek, még most is.
És szeretni is foglak mindig.
Mert jó voltál hozzám és gyengéd,
Szemed fénye nyugtat és megvéd.

Melletted nem féltem soha,
Veled a végtelenbe mentem volna.
Érintésed fellángol,
Szemed már boldogságtól ragyog.

Felnézek a csillagokra,
És téged látlak éjszaka.
Nézem lágyan a sirályokat,
Ahogy gyengén és szabadon szállnak.

Álmaimban közeledek hozzád,
Átölellek és kedveset a füledbe súgnék.
Ismét csókot adnék nyakadra,
Ami parfümtől illatozhat.

Újra érinteném puha tested,
És újra megfognám tiszta kezed.
Minden vágyam, hogy szeressél,
Hogy örökre velem éljél.

De el kellett dobnom életemet,
Csak hogy neked jobb legyen.
Hogy szabad légy és boldog,
Mert így csak több a gond.

Hibáztam, mert megszereztelek,
És most szívem ismét elrepedt.
Gyönyörű voltál nekem,
De ismét el kell mennem.

Lehetett volna gyermekünk is,
Akit sajnos el kellett veszítenünk.
Örökké szükségem lesz rád,
Mert te éltetsz már.

Rettentően hiányzol.
És nem tehetek ellene semmit most.
Csak ha elhagyok mindent,
Talán egyszer elmegyek.

És ha megkérded, miért?
Mert jobb lesz örökre így.
Mikor észre sem veszed, elmegyek,
És örökre itt hagyok mindent.

Hogy elinduljak a nagyvilágba,
Keressek új és igaz barátokat.
Akikben egy életre csalódtam,
És ezt nem fogom megbocsájtani magamnak.

Az egész szívemet betöltöd,
A szerelmem egyszer egy éltre győz.
Ki fogom várni ezt a pillanatot,
Mert csak akkor lehetek igazán boldog.

Lehet, hogy meghalt valami bennem,
De soha többet nem érdekel.
Minden percben egy üzenetet várok,
Csak egy lehetne, bármi áron.

Talán már nem is érdekellek,
Talán már másnak adtad szerelmed.
Lehet, hogy már másra mosolyogsz,
Csak azt kívánom, légy boldog!

Ha én már nem lehetek boldog,
Te legyél az, és ha minden jó,
Örökre mosolyogj,
Ha én szomorkodom!

Tudom, hogy jó lett volna veled minden,
De a magány legyőzött engem.
Hiányod megőrjít, mert szeretlek,
És ha nem kellek, örökre elmegyek.

Kilépek életedből, mint máséból,
Hogy ne okozzak bánatot.
Eltűnök, mert nincs szükséged rám,
Meghalok, és most mondom: viszlát!
2002-02-06