Kinézek az ablakomon,
S a tiedet látom.
Sehol egy fény a távolból,
Sehol a reménysugárom.

Szemed ragyogása bennem él,
Még mindig szeretlek.
Feltűnik egy nyugtató fény,
El nem múlik szerelmed.

De már feladom a harcot,
Mert esély nincs már,
Arra, hogy elmúljon,
A szenvedésem fáj.

Feladtam volna a világot érted,
De értelme nem lett volna.
Egy életen át szeretlek.
De ez nem múlik el soha.

Még mindig sokat gondolok rád,
De nem ejtek már könnyeket.
Túlélem az érzelmi halált,
Úgy érzem, rendeződött életem.

Elmúlt minden fájdalom,
Mert nincs értelme szenvedni,
Már eltűnt minden bánatom,
De néha még szenvedek így.

Hogy már nem vagy velem,
Fájdalmas üresség maradt.
Igaz, így könnyebb lett minden,
Hogy többé nem láthatlak.

De szép emlékek maradtak,
Mik csodálatosak, és élnek,
Ezeket nem felejtem el soha,
Itt maradnak nekem.

Soha nem tudnálak gyűlölni,
Mert a szerelem megmaradt,
A gyűlölet elmúlik mindig,
De a szeretet örökre itt marad.

Talán egyszer újra látlak,
Újra beszélgetünk az utcán,
Nevethetünk újra jókat.
S újra feltűnik a vágy.

Egyszer talán összehoz minket a sors,
Csókolhatom szádat ismét,
Ölelhetlek, mint akkor és most,
Álmaimban mindig te élsz.

Még álmodom azt, hogy szeretsz,
Ölelsz és élsz velem,
Hogy örökre itt maradsz nekem,
Elsorvadt, gyenge szívemben.

Mindent újra kell kezdeni,
Újra kell élni mindig.
Újra kell mindig születni,
Hogy boldogok legyünk életünk végéig.

Nem tudok mást tenni,
Mint hogy írjak ismét,
Újra kell az életben szeretni,
Légy boldog mindvégig!

Fájdalmasan, de el kell búcsúznom,
Örökké várni fogok rád,
A mosolyodra, ölelésedre vágyom,
De elmentem, és hagytad már.

Hagytál elmenni, de nem baj.
Mert talán így nem okozok fájdalmat.
Nem fogsz érezni szánalmat,
És boldog leszel az álmokban.

Bárcsak felcsillanna a fény szívedben,
Bárcsak látnám mosolyodat,
De lassan muszáj lesz elfelejteni,
Kedves, lángoló arcodat.

Sok boldogságot adtál nekem,
A szerelmet, és a gyermekemet.
Megtanítottál élni és egy szerelmet
Adhattál nekem tiszta lelket.

Megtanítottál küzdeni,
Nagy dolgokat szeretni,
Megtanítottál nekem valamit:
Élni és küzdeni, és soha nem feledni!

Szeretlek. És örökké te leszel az egyetlen,
Kire gondolok majd magányomban,
Kiről írok ilyen szép verseket,
Aki velem lesz éltemben és holtomban!
2002-02-12