Néha egyedül kell lenni, hogy szeressünk,
Nézni a nyugvó napot előttünk.
Könnyeket kell ereszteni a tisztasághoz,
Békét kell találni a megnyugváshoz.

Az élet minden perce csodálatos lehet,
Ha magunk akarjuk, hogy az élet szép legyen.
Feledni kell, hogy másra találjunk,
Gyűlölni kell, hogy szeretetről álmodjunk.

A fény irányít mindent magunk körül,
A sötétség nyel el minden szörnyűt.
Érezni kell a fájdalmat, a bánatot,
Hogy szeretni tudjuk az alázatot.

Minden érzelem körülveszi a világot,
Minden szánalom elnyeli a napot.
Újra kell születnünk, hogy meghaljunk,
Szomorúnak kell lennünk, hogy érezzük a boldogságot.

Feledni kell mindent magunk körül,
Hogy szép legyen minden öröm.
Vágyni kell a jóra és boldogságra,
Hogy elérjünk a tiszta és nyugodt jóba.

Nem szabad feladni az álmokat,
Sírni kell és nevetni áldott állapotban.
Örülni kell minden apró jónak,
Szenvedni kell a szomorúságban.

Sírni kell, ha megbántottak vagyunk,
Nevetni kell, hogy álmodjunk.
Tisztán kell látni a világot,
Ragyogónak, ha úgy akarjuk.

Néha egyedül kell maradni, hogy magányosak legyünk,
Mert bele lehet őrülni, ha mindig van kivel lennünk.
És egyszer egyedül leszünk, akkor ki lesz velünk?
Csak a hiány és magányosság marad nekünk.

Ezért sírj, ha szomorú vagy,
Ezért nevess, ha boldoggá tesz a nap!
Hogy megtanulj egyedül is élni,
Megtanulj szenvedni és boldognak lenni!
2002-02-13