Mikor álmodok minden éjjel
Vigyázok rád, fel ne ébredj!
Csendesen nézem álmomban az arcodat,
Halkan figyelem azt a félénk mosolyodat.
Talán úgy érzem, már mindennek vége,
Mégis tudom, egyszer még elmegyek érted!

Bármilyen messze elmegyek,
Csak hogy veled lehessek.
Én vagyok az, ki elsőként téged szeret,
Mert más téged ennyire nem szerethet.
Te nem tudod még, hogy mi az élet,
Azt hittem, szerelmünk soha véget nem érhet.

De ha mégis, mégis igen,
Addig várok majd rád, míg dobog a szívem.
Én tudom, a Te szíved igen félénk,
Lehet, hogy már késő, de én akkor érted meghalnék.
Álmomban sokszor látlak,
Érezlek téged és szeretlek.

De nem tudom, a szívemre hallgassak-e,
Mert ő azt mondja, harcolj érte, ne add fel!
Légy mellette mindörökre,
Mert szükséged lesz rá
És neki is szüksége lesz rád,
Ezért is figyeld őt szívedben!

Mondd! Miért nem jössz el, ha igazán szeretsz?
Miért hagytál el, mikor tudod, én mindig melletted leszek?
Tudod, hogy én harcolni fogok érted,
Tudod, hogy én mindig is szeretlek.
Te nem vagy ott, ahol lehetnél,
Én ezt érzem, mert te egykor szerettél.

Én egyszer tettem egy fogadalmat,
Azt, hogy ha 100 évet élek, akkor is szeretni foglak.
Tudod régen, mikor még nem voltál velem,
Nem tudtam, mi az, az igazi szerelem.
De téged szerettelek, és érzem, szükségem lesz rád,
És nekem is rád, tehát egyszer még elmegyek hozzád!
1998-07-07