Amikor hajnalban felkelek,
Mindenem a tied!
Olykor kiöntöm a lelkem,
De csak neked!

A nap izzó sugarai,
Előbújnak a domb mögül,
Én akkor neked azt súgom:
Kelj fel, ma boldog leszel és örülsz!

Mert lelkem kitárom eléd,
És ez boldogságot hoz eléd.
Hajnalban, mikor a csillagom,
Még apróban kiragyog.

Tudom, fáj neked mindez,
De ennek így kell lennie,
De ha legyőzöd félelmed,
Segíthetsz nekem.

Hogy rád találjak,
És örökké szeresselek,
Hogy veled keljek fel egy nap,
Mikor az égen fenn van a nap hajnala.

Ez az igazi szerelmünk,
Mi talán örökre tart köztünk,
Ez szerelmünk reggele,
Ez még csak szerelmünk hajnala.