Milyen szép, mikor eső kopog,
Halkan csurgadozik az ablakon.
Mintha könny folyna arcomon,
Egy vallomással tartozom:
Ellenségem lett a barátom.

És nem tudom, miért van ez így,
A barátság alatt gonoszság lapít.
A bizalom elvezet a sírig,
Elreptet fel az égig,
Elcsendesedik most a sír.

De ha egyszer elmúlik minden,
Hát elmúlt ez is végleg.
Akiben megbíztam és hittem,
Hát most elárult engem.
Így lett a barátságnak vége.

Ilyenkor jön rá az ember,
Barát kevés él szívemben,
Mert kiben megbíztam, hittem,
Elárult, lenéz engem.
És eldob a sötétben.

Nincs igaz barát,
Nincs igaz szerelem már.
Nevet, aki megbánt,
Sír, akit csak bánt,
És elmúlik minden barátság.
2002-02-18